Már az ötvenes évek végén létezett (veled ellentétben) a „megkenni” kifejezés. Nem sokkal később a „kenőpénz” is. Elképzelésem szerint ezek vezettek oda, hogy ha a döntéshozót megkenjük, akkor az ügy „le van vajazva”, vagyis olajozottan fog működni, éspedig a mi érdekünkben. Állítom, hogy ennek nincs köze a fegyverek zsírozásához, inkább a zárak, mozgó alkatrészek kenéséhez — bár éppen itt elég nehéz megvonni a határt a kétféle célú zsírozás között.