OK, igazad van, valahogy ezek nem címsorként jelentek meg nálam...
A sörösdobozos csirke szerintem még a Nők Lapjában jelent meg régen:
Sörösdobozon sült csirke

HOZZÁVALÓK:
1 kis doboz sör,
2 gerezd fokhagyma,
1 konyhakész csirke,
só és frissen örölt bors
A csirke mázához:
3 evékanál baracklekvár,
1 evőkanál Unicum,
fél teáskanál örölt kömény,
fél teáskanál cayenne bors,
1 duci gerezd fokhagyma
A mustármártásos salátához:
1 evőkanál fehérborecet,
fél evőkanál dijoni mustár,
3-4 evőkanál olivaolaj,
só és frissen örölt bors,
1 kis zacskó endiviamix

A sütőt bekapcsoltam 200 C fokra (gázsütő 6-os fokozat), és amíg bemelegedett, előkészítettem a vacsorát. Felbontottam a sört (a felét azonnal megittam), aztán a megpucolt fokhagymagerezdeket a kis nyíláson át belepottyantottam a dobozba. A félig teli sörösdobozt egy közepes méretű tepsibe állítottam, és hozzáláttam, hogy elkészítsem a csirke mázát. Ehhez elöször egy kis tálkába tettem némi baracklekvárt (a kupak megint nem volt rendesen visszacsavarva az üvegre), hozzákanalaztam kevés Unicumot (a flaskát rögtön visszatettem a mélyhűtőbe, nem úgy, mint te, aki szórakozottan kint hagyod megmelegedni), és a keveréket őrölt köménnyel, cayenne borssal meg reszelt fokhagymával ízesítettem. Ezek után a csirkét kívül-belül megsóztam, megborsoztam, majd rákentem a mázat. Keritettem egy ollót (végül csak megtaláltam, bár nem értem, miért kell az evőeszköz-szárítóban tartani?!), és hogy a szárnyas könnyebben üljön a sörösdobozon, finoman bevágtam vele a bőrt mindkét combja mellett. Miután ráhúztam a csirkét a dobozra, még el is igazítottam egy kicsit a lábait, mert a fránya madár kicsit billegett. Utána megkerestem a sütőpapír gurigát (hogy már megint mennyi lefejthetetlenül szétszakadt alufólia-rolnit hagytál a fiókban!), és letéptem róla egy jó nagy darabot. A papírt alaposan átnedvesítettem a csap alatt, majd összegyürködve kinyomkodtam belőle a felesleges vizet, és az enyhén nedves sütőpapírral beterítettem a csirkét. A sörösdobozon ücsörgő vacsoránkat jó egy órára betoltam a sütőbe, közben pedig szinte magam előtt láttam, ahogy a fokhagymás sör gőze belülről omlósra puhitja. Amikor a csirkesütés már a végéhez közeledett, elkészítettem a salátát. Gondolkoztam, hogy milyen öntetet válasszak hozzá. Mivel a mustáros változatot kifejezetten szeretem (te pedig ritkán csinálod), emellett döntöttem. Ehhez az ecetet belekanalaztam egy kis tálkába, hozzátettem a mustárt, és kézi habverővel elkevertem. Utána következett az olivaolaj, amelyet lassan, folyamatos keverés mellett csurgattam apró adagokban a mustáros ecethez. Végül az öntetet megsóztam, kicsit megborsoztam, majd egy nagy tálban összeforgattam a megmosott, megszárított salátalevelekkel. Már csak annyi volt hátra. Hogy a megsült csirkét sütőkesztyűs kézzel leemeljem a sörösdobozról, vágódeszkára tegyem, és pár perces pihentetés után feldaraboljam.
U. I. A szárnyat Fáni kutyának adtam, mert kitartóan kunyerált (szerintem mostanában kicsit elkényeztethetted)