Üdv mindenkinek:)

 Régen jártam erre, köszönöm a biztatást Zahra, Pesztike:) de rámfér a kijózanító vélemény a többiektől, azokat is végigolvastam. És elgondolkoztam, igazuk van....

 Nehéz elfogadni,de azt hiszem itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgokat különben  nélkülem fog felnőni 2 kisgyerekem.

 Lassan eltelt 2 hónap a műtétem óta, és nemhogy fogytam volna, inkább még híztam is, ismét kiakad a mérleg alattam:(( nem zabálok, hisz azt nem tudok, de mindig megtalálom a módját, hogy egy két kalóriadús finomfalat lecsússzon:((

és tudjátok nekem sokkal kevesebb bűnözés is elég mind másoknak ugyanis mivel betegségem miatt szteroidos gyógyszereket szedek sokkal könnyebben megtapad rajtam.

  A mozgás, hát igen, az hiányzik, valamikor aktívan sportoltam egész jó eredményekkel, nem akarok itt ismét a betegségemre hivatkozni, mert tisztába vagyok vele, hogy a túlsúlyom is rengeteget ront a helyzeten, de sajna a betegségemmel együttjáró izületi fájdalmaktól még a járás a mozgás

és néha méga bármilyen tárgyat való megfogás is nehezemre esik.

Megígértem magamnak, és most nektek is, hogy elkezdem egy kis esti sétával, ha tovább nem fog menni hát a ház körül, és ahogy lehet növelem az adagot amíg képes nem leszek legalább kocogni egy keveset.

És elkezdek egy kalóriaszegény diétát naponta többszöri, de kevés étkezéssel.

 Tisztába vagyok, hogy a kövérségemet csak magamnak köszönhetem, és ezzel azt hiszem, minden duci tisztába van , még ha néha mással is ámítja önmagát.

Könnyű a "kockahasuaknak" gúnyolódni rajtunk, meg elmondani ők hogyan is csinálnák, de tudjátok emberek vagyunk hibákkal, nem lehet mindenki tökéletes...

  Jó lenne ha valaki olyan is elmondaná el itt a véleményét aki lefogyott már a kivánt testsúlyára, és azt tartja is.