Nem semmi ez az orosz időszak...
Előzmények
A Rurik-dinasztia kihalása
1584-ben, egy évvel azután, hogy a livóniai háborúban vereséget szenvedett, IV. (Rettegett) Iván orosz cár meghalt. Helyét hároméves fia I. Fjodor vette át, de helyette egy kisnemesi családból jött tatár származású bojár, Borisz Godunov vette kezébe a hatalmat és a cár özvegyét Marija Nagaját, a cár testvérét Dimitrijt és testvéreit Uglicsba száműzte. Az amúgy gyengeleméjű Fjodort rövidesen letaszították. 1591. május 15-én az ifjú cárevicset meggyilkolták. Godunov ekkor elküldte Vaszilij Sujszkijt, hogy vizsgálja ki az ügyet. A felháborodott uglicsiak ugyanis megölték a tragédia helyszínén Mihailj Bityijagvszkij fiát, akit a gyilkossággal gyanusítottak. Sujszkij azt állapította meg, hogy epilepsziás roham jött rá a trónörökösre, és saját magát sebezte halálra tőrével. A cár özvegyét viszont nem kérdezték ki sohasem, ráadásul a gyermek holttestét őrizetlenül hagyták május 19-ig, mikor is Vaszilij Sujszkij megérkezett, s miután megjött a testet valószínüleg minden vizsgálat nélkül elföldelték. Bityijagvszkij meglincseléséért több ezer uglicsi embert megöltek vagy száműztek, és egy sor megtorló intézekedést vezettek be, miután olyan pletykák terjengtek, hogy Godunov keze van a dologban.
A zűrzavarok megindulása
Az első állítólagos Dimitrij
Borisz Godunovot cárrá koronázták. A gyanú viszont megmaradt az emberekben, hogy ő volt a gyilkosa Dimitrijnek. 1601-ben a cár zsarnoksága ellen több helyen paraszt felkelések robbantak ki, amiket levertek. 1603-ben egy Adam Wisniowiecki nevű lengyel nemesnél felbukkant egy szolgáló fiú, aki magát Dimitrijnek adta ki. Ennek hamar híre ment és a szemtanúk állítása szerint a férfi valóban hasonlít a cárevicsre. Dimitrij elmondta, hogy Godunov tényleg megakarta őlni, hogy ő lehessen az orosz uralkodó. Anyja kicserélte egy másik fiúra, aki meghalt helyette. A fiút évekig egy jószívű orvos rejtegette oroszországi kolostorokban, majd halála után előbb Litvániába, azután Lengyelországba ment, ahol eleinte magántanítóként működött. Jól beszélt lengyelül, litvánul és oroszul, valamicskét olaszul is, amellett eléggé jól eligazodott az orosz történelemben, írt, olvasott, tudott vívni, vadászni, lovagolni. Ez minden bizonnyal nemesi származásra és remek nevelésre utal. Godunov azt a hírt kezdte terjeszteni - mikor értesült az esetről -, hogy az az ember nem más, mint egy Grigorij nevű szökött szerzetes, a csudovi kolostorból, de állítását nem tudta alátámasztani, s uralma megrendült, uralkodásának törvényességét az arisztokrácia pedig ezek alapján, nagyon is kétségbevonta. A lengyel főúrak kapva kaptak Dimitrij felbukkanásán (ki bejelentette igényét a trónra) mert elkeseredéssel töltötte el őket, hogy Borisz Godunov ül a trónon, s alig várták bosszút vehessenek a gyűlölt cáron.
1604-ben Dimitrijt bemutatták Zsigmond lengyel királynak, aki némi tétovázás után évi járadékot ítélt meg neki, de nem tett ígéretet arra, hogy közvetlenül segíti a cári trón megszerzésében, főleg azért is, mert 1598 óta háborúban állt Svédországgal, miután a Riksdag megfosztotta annak idején trónjától és naybátyját, Károlyt választották királlyá, de azért sem, mivel ő is pályázott a orosz trónra. Dimitrij lengyelekből álló kis serege élén benyomult Oroszországba és nagy győzelmet aratott Godunov seregei felett. A második csatában, azonban vereséget szenvedett, de a parasztok és a doni kozákok a zaporozsjei kozákok segítségével melléje álltak. Kétségbeesésében 1605. április 13-án a cár megmérgezte magát. Fia II. Fjodor nem sokáig uralkodott, mert májusra a még megmaradt cári csapatok is átálltak Dimitrij mellé. Júniusban a moszkvaiak elfoglalták a Kremlt és anyjával együtt kivégezték. Vaszilij Sujszkij ekkor megerősítette, hogy Dimitrij él és nyomban átállt mellé.
Dimitrij tíz hónapja
1605. június 20-án Dimitrij bevonult Moszkvába, ahol lelkes tömeg fogadta. Július 30-án a Mennybemenetel-székesegyházban cárrá koronázták. Miután az absolutum dominium megteremtésébe fogott és félre akarta állítani a főnemességet a vezetői posztokból, Vaszilij Sujszkij most az 1591-es jelentését erősítette meg, s megpróbálta maga kezébe venni a hatalmat. De elfogták és halálra ítélték, az ítéletet ellenben Dimitrij (látszólagosan) nagylelkűségének akarva tanubizonyságot tenni, inkább száműztésre módosította. Bár számos engedményt tett, de nagyon kicsapongó életet élt és Jerzy Mniszech lengyel herceg lányát, Marina Mniszech hercegnőt akarta feleségül venni, ami nem tetszett a bojároknak. Mindazonáltal bizonnyal Dimitrij mindössze arra kellett, hogy a főnemesség megszabadulhasson Godunovtól. Sujszkij már szervezte az összeesküvést és 1606. május 17-én kirobbantott palotaforradalom megdöntötte a cár hatalmát, akit megöltek, feldaraboltak, megégettek, a hamvait ágyúba töltötték és kilőtték Lengyelország irányába. Vaszilij Sujszkij magát IV. Vaszilij néven cárrá kiáltotta ki.
A zűrzavar folytatódik
A következő hét évben, még 4 Dimitrij bukkant fel, s a naiv orosz parasztok körében, tovább élt Dimitrij alakja.
A Bolotnyikov-felkelés (1606-1607)
Miután a nemesség nem ismerte el Sujszkij uralmát, egy Ivan Bolotnyikov nevű ember Ukrajnában a helyi parasztokból, nemesekből és a kozákságból sereget verbuvált 1606 májusában, Dimitrij nevében (más források szerint megáról állította, hogy Dimitrij lenne). A nem csekély létszámú ukrán-kozák had betört Oroszországba és Jelecnél vereséget mért a cári seregekre, amelynek egy kis részét svéd zsoldosok tettek ki. Sok orosz nemes Bolotnyikov mellé állt és ostrom alá vették a fővárost. Bolotnyikov időközben összeveszett a nemesekkel, akik magára hagyták és kénytelen-kelletlen Moszkva alól el kényszerült, hogy vonuljon. Az utána küldött orosz hadakra a kalugai csatában vereséget mért, de az ellenség Tula várába szorította, amit a cári sereg 1607 októberében bevett. Az elfogott Bolotnyikovot Moszkvába vitték és kivégezték.
A második állítólagos Dimitrij
1608-ban még egy Dimitrij tűnt fel, aki szintén fegyverrel kívánt a trónra jutni. A trónkövetelő lengyel, litván, ukrán, kozák, sőt tatár katonákból toborzott nagy sereget, amely ellen Sujszkij a svédek segítségét kérte. Az egyesült orosz-svéd seregek megállították a betolkaodókat és Dimitrijt Tusinóba szorították.
A lengyel-litván intervenció Oroszországban, a Romanovok uralkodásának kezdete
III. Zsigmond Dimitrij megsegítésére, de igazából fiának Ulászlónak az orosz trón megszerzésére elküldte Stanislaw Zołkiewskit egy kisebb sereggel Moszkva ellen. 1610. június 24-én a klusinoi csatában a lengyelek leverték a német és svéd zsoldosok erősítette oroszok túlerőben levő hadait. 1611 nyarán elfoglalták Szmolenszket és Ulászló bevonult Moszkvába, ahol cárrá koronázták. A megszálló lengyel-litván csapatok ellen országszerte felkelések robbantak ki, amik végül elűzték Ulászlót.
A zűrzavar vége
Az ál-Dimitrij meggyilkolása után nemsokkal a svédek megostromolták és elfoglalták Novgorodot. 1613-ban a nemzetgyűlés Mihailj Romanovot választotta cárrá. Ettől kezdve a Romanov-dinaszita irányította Oroszországot egészen 1917-ig.
1618-ban a svédektől is szorongatott lengyelek megkötötték a gyeulinói békét. 1613-ban II. Gusztáv Adolf svéd király indított ugyan hadjáratot az orosz trón megszerzésére, bár különösebb eredmény nélkül lemondott tervéről, de Karélia és Ingermandland tartományokat megszerezte, cserébe Novgorodot adta vissza az oroszoknak.
