Azt hiszem tényleg szerencsém volt az utazással. Ahhoz képest, hogy nagyon sokáig bizonytalan volt minden. A KSZI amiben csak tudott segített és rajtuk tényleg nem múlt semmi. A kinti szervezet is megtett mindent, hogy találjanak nekem helyet, ami csak a harmadik céggel jött össze. Az első két californiai helyről visszautasítottak és végül egy washington állambeli borászatnál kaptam lehetőséget. A borászatra én jelentkeztem, mivel ezt tanultam itthon is. Washingtont egy csepet sem bántam meg, mivel ott mindenki nagyon kedves volt, türelmes és segítőkész. A vízummal sem volt semmi gondom, elég volt a minisztérium és a kinti szervezet által kiadott papírokat vinnem. De csak a program tartamára kaptam vízumot, ami még a lejárta után 30 napig érvényes. Ezt ki is használtam és a munka végeztével még három hetet utazgattam Oregon és California államokban. Ezért is megérte kimenni, valamint a nemzetközi csapat miatt, akikkel ott megismerkedhettem. Nyolcan voltunk gyakornokok: 3 francia, 2 chilei, 1 argentin, 1 dél-afrikai és én, az ottani emberekről nem is beszélve.
Egy alapfokú nyelvvizsgával mentem ki, elég gyenge tudással és azt hiszem az első két helyről azért is utasítottak vissza, mert a telefoninterjúk alkalmával nem igazán tudtam meggyőzni őket a "kvalitásaimról" az angolom miatt. :-)
Visszatérve a bizonytalanságra: egyedül talán az volt a legnehezebb átvészelni, amig keresték a helyet. Tavalyelőtt novemberben jelentkeztem: papírok, igazolások, meghallgatások, újabb és újabb papírok beszerzése. És a hónapok csak teltek. Lassan közeledett a utazás várható időpontja az augusztus és akkor július elején még mindig nem volt helyem. Ekkor már feladtam, hogy úgysem lesz belőle semmi, de akkor mégiscsak megkaptam az elhelyezési papírokat, úgy hogy a cég meg sem keresett - totál látatlanban a szervezetre bízva a választást - felvettek. Akkor aztán turbó intézni mindent: felmondani a munkahelyen, vízum, repjegy stb.
Szóval a legnahezebben a bizonytalanságot éltem meg, főleg a munkhely miatt, ahol egyik napról szinte a másikra kellett átadnom mindent. De szerencsére minden elrendeződött. Azt azért nem mondom, hogy a munka nem volt kemény. A három és fél hónapból kettőt úgy dolgoztunk végig, hogy egyetlen szabadnapunk sem volt és ezt szó szerint kell érteni (hétvégén is dolgoztunk). Azért novemberben már egy kicsit lazább volt és a hétvégék szabadok voltak.
Most ennyi jutott eszembe, ha van még kérdés, csak rajta! :-)