Félek, hogy az előbbi gyászos hírrel hosszú időre elvettem az emberek kedvét a hozzászólástól, ezért most egy műhelyanekdotával igyekszem oldani a hangulatot.

 

Az Öröm az ürömben c. regény rajongói jól tudják: a cselekmény egyik fontos mozzanata, hogy az amerikai filmmogul, I. Llewellyn összetéveszti Ambrose Tennysont, az Admiralitás tisztviselőjét, amatőr tollforgatót a Viktória-kor legnagyobb költőjével, Alfreddel, Lord Tennysonnal (1809–1892), és alkalmazni akarja forgatókönyvíróként. A félreértés tisztázása során többször szóba kerül a híres verssor: „Ki áll amott a szirttetőn?”

 

Wodehouse az összetévesztésen és a belőle fakadó bonyodalmakon kívül egy másik, fedettebb viccet is beépített a szövegbe. Az eredeti regényben ugyanis a verssor így hangzik: ”The boy stood on the burning deck”. Ez pedig egy Casabianca című, 19. századi költemény legismertebb, talán egyetlen közismert sora. Ezt a verset a művelt angol közönség egy része, állítólag elég nagy része Tennyson művének tartja – tévesen. Valójában ugyanis egy Felicia Dorothea Hemans (1793–1835) nevű hölgy műve, akinek munkássága e sor kivételével már rég feledésbe merült.

 

A regényben külön pikantériája van tehát az efféle részleteknek:

 

– ... Ikey most jött rá, hogy nem ő írta azt, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.

– De miért írta volna? – értetlenkedett Monty.

– Mert Ikey azt hitte, hogy azt a Tennysont veszi meg – a nagyágyút, akit mindenhol emlegetnek.

– Nem is Tennyson írta azt, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.

– De igen, azt is ő írta.

– Arra a Tennysonra gondol, akit latinra kellett fordítanunk az iskolában?

– Nem tudom, mire fordították az iskolában, de egy dolog biztos, hogy nem Ambrose-t fordították, és Ikeyt ez bőszítette fel.

– Shakespeare írta, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.

– Shakespeare még hasonlót sem írt. Hanem Tennyson. És különben is, mit számít? Az a lényeg, hogy van egy igazi Tennyson meg egy nem igazi Tennyson, és Ambrose a nem igazi...

 

Mármost, mivel a fordításban ezt a rejtett poént is át kellett menteni valahogy, keresnem kellett egy magyar verset, amelynek kezdetét mindenki ismeri, de a szerzőjét csak kevesen tudják. És az eredetiben szereplő ”stood” szó segítségével nagyon hamar rá is találtam a megoldásra. A ”Ki áll amott a szirttetőn?” egy Hunyadi Jánosról szóló költemény első sora. Megkérdeztem néhány barátomat, ismerősömet, hogy ki írta a Hunyadit. A sort mindenki ismerte, de a szerző személyére csak különféle tippek érkeztek, Kisfaludytól Vörösmartyn át Aranyig. Senki, egyetlenegy ember sem mondta ki a helyes megfejtést, Czuczor Gergely nevét.

 

Szép nap volt, amikor erre a megoldásra rájöttem. Ilyen, amikor a fordítónak szerencséje van.