Vélt örökifjúságom ellenére, minél kegyetlenebb gyorsasággal múlik az idő, annál inkább találok - tán még mintha keresném is - szépet a múltban.

Milyen érdekes is ez, az emberek az istenért sem akarnak szebbek lenni, a bennünk jóként rögzültek, jók maradnak (néha, még ha nem is igazán van ez így), a megvetettek megvetendőségét pedig még az idő sem képes feledtetni (vérmérséklet kérdése).

De lám, egy apró kavics, egy fiakker, egy míves kandeláber, egy macskaköves utcarészlet, az bizony képes gyönyörűvé válni, az képes hatalmas jelentőséggel bírni.

 

Alább Tinusz Tamás honlapjáról látható egy olyan kép, mely szinte csak a Baját ismerők számára jelenthet nosztalgikus élményt.

Mint látható, azokban az időkben még adott magára valamit a bót, adott a külcsínyre, adott az üzlet portálja esztétikumára.

Ez az egykor szinte monopolhelyzetben működő Béke téri halüzlet felett volt látható, a ma már lebontott Belvárosi Cukrászda mellett. Megboldogult Bahecz úr volt jó hosszú időn át a vezetője, később jó barátom, a Király Jóska igazgatta (ő ma is komoly üzletvitelt folytat, egzotikus halféleségeket forgalmazva [lásd: DELFORG]).

Igen, ez nekem ma nagyon szép! (Többéves dokorációs múlttal.)

 

 

 

Mijo