A relativitás topicról jutott eszembe ez a probléma, de mivel nem igazán oda való, ide írom le:

A kettőscsillagok között már akkorák a távolságok, hogy számolni kell a gravitáció véges terjedési sebességével. Amikor a kettőscsillag egyik tagja érzékeli a másik gravitációját, akkor a másik már nem ott van, hanem kicsit "előrébb". Vagy másképp fogalmazva: A kettőscsillag mindkét tagja egy kicsit lemaradni látja a másikat a körpályán. Ezért a gravitációt is úgy érzékeli, mint ha a másik csillag még egy korábbi helyen lenne.

Ha felrajzoljuk ezt, és az erőket, akkor az derül ki, hogy a két csillagra ható erő vonala nem esik egy egyenesbe, nem is a tömegközéppontba mutat, az általuk érzékelt erőtér nem centrális. Az erőknek lesz egy érintőleges komponense is, ami forgatónyomatékot gyakorol a rendszerre. Vagyis a csillagoknak gyorsulniuk kell. Vagy esetleg nem is zárt pályán mozognak.

Mi a valódi helyzet ezzel kapcsolatban? Tudja valaki? Egyszerű számításokat végezve azt kaptam, hogy pl egy olyan kettőscsillag esetében, ahol a két csillag távolsága egyenlő a földpálya átmérőjével, a két csillag érintőleges gyorsulása kb. 5x10^-12-szerese a sebességüknek. Ez azt jelenti, hogy 2x10^11 másodperc (6000 év) alatt a kettőscsillagok sebessége megduplázódna, ha persze végig körpályán keringenének, és ez nem vonná maga után a pályák módosulását. De akárhogy is, a pálya ilyen nagyságrendű idő alatt mindenképp szétesni látszik.

Biztos nincs igazam, de hol tévedek? :)