Cecilke, ha egy regény fordítása valamely hó 15-én készül el, akkor ugyanazon hó 22-én még nem érdemes a könyvesboltokban keresni.
 
Vigasztalásul és kedvcsinálónak megmutatom a regény utolsó bekezdéseit.

"A Bridgnorthi, Shifnali és Albrightoni Figyelőből (amely magában foglalja a     Gabonatermesztők Értesítőjét és a Lábasjószágügyi Tudósításokat is)

Az emberre nagyon is rávall, hogy mikor hagy fel a prózával – nyomós okra van szükség, persze, hogy átváltsunk a rímes versre. Az olvasó belátja szintén, ha ő is úgy gondolja, mint én, hát nem kövez meg engemet, mikor a rímek csengenek, és együtt ámuldozunk, mert Blandings Cs.nője újra nyert!

Sok szakember jósolta meg, hogy esélyei nincsenek, az ő ideje már lejárt, s a korona új fejre várt. A feladattal szembesítvén sertésfeletti teljesítmény, hogy papírforma ellenében győzni tudott. Ki hitte? Én nem. Matchingham ura bízva bízott, hogy ő hizlalt hízottabb hízót, s hogy – bár a Császárnő is dundi –, elmúlt már a gloria mundi, e nagyon merő hús arra sem méltó, hogy No. 2. legyen.

Hajlottunk ilyen nézetekre, jósolva sötét végzetet, de a jó sertés, ha tápja pépes, harmadszor is, lám, győzni képes: három szakértő mintagazda Blandings jelöltjét megszavazta! A bizottság mindhárom tagja a sertésszakma nagy alakja: Brice ezredes s még két nagy úr: Price őrnagy és Sir Harvey Moore. Szavazatát e három gazda Lord Emsworth neveltjére adta.

Okot ád további reményre a Győztes sajtóközleménye. „Kérkedni – úgymond – gyűlölök, de büszke vagyok szerfölött! Ellenfelem is nagy darab, mögöttem mégis elmarad; így tisztességes versenyen a díjat csak én nyerhetem.”

Súlyos, prófétalelkü szók – gondoljátok meg, olvasók!"