kedves Szoknya,

talán nem késő még a férfiak tapasztalatairól szólani szerelmes állapotukban. "Nagy szerelmeim" idején zavart vagyok ( ja, most jön a saját állapotleirás szerelem idején ), macho-ellentétes dolgokat müvelek: napjában több telefon, annak nyilvánvalóvá tétele, hogy szenvedek a kedvesem hiányától, az idő múlásának percenkénti ellenőrzése, "véletlenszerü" felbukkanások a kedves tartozkodási helyén stb.

Igazából azt érezni ilyenkor, hogy csak ott kéne ülni és figyelni a másik lélegzetvételére, csak hallgatni, csak fájni, hogy vagyunk és megtörténünk.

Bocs a lirai hangvétel miatt, érzékeny pontot érint a téma.....

duck