Belga történetet még nem olvastam itt.
Itt dolgozom és egy barátom laptopot akart vásárolni. Én kísértem el a boltba, mivel ő nem ért hozzá. Sajnos a franciával még egyelőre hadilábon állok, ezért megpróbáltam az általam ismert nyelveken megtudakolni a vevőszolgálattól valamit. Angolul nem tudtak, oroszul sem, németül sem. Spanyolul ugyan jóval kevesebbet beszélek, de ezt azért meg tudtam még kérdezni. Válasz egy szál se. Kifakadtam: legalább magyarul nem tud itt valaki?! Felállt egy kedves, csinos fekete hölgy és mosolyogva válaszolt: De igen, ezer örömmel! Kiderült, Erdélyből ide jött férjhez és már hiányzott a magyar szó. Azóta többször meglátogattuk egymást családostól.

Más. Munka után hazafelé betértem egy supermarketbe bevásárolni. Ott éppen söröket kínáltak kóstolásra (még mindig nem beszéltem a franciát). Angolul kérdeztem, hogy milyen az a sör, miért különleges, stb. A mellettem álló bácsika felfigyelt az angol szóra és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy olasz, a szülei anno Mussolini elől menekültek ki. Kérdezte, honan jöttem. Mikor mondtam, hogy Veszprémből (Magyarországot még kimondani se volt időm) széles mosollyal közölte magyarul, hogy "édesapám az Ardennekben volt bányász". Hogy honnan tudott magyarul? A felesége magyar, Londonban tanít magyart és franciát, ezért nem volt ismeretlen neki az angol sem. Ő pedig csokoládékészítő mester és szintén felkerült az itteni barátaim listájára.