Köszönöm szépen a tippet, elolvastam a „Rengeteg pénz”-t és nagyon a kedvemre való volt. Bár egy kicsit hirtelen ért véget. Egy pillanatra nem is értettem, hogy akkor most mi van. Vagyis hogy most elfogadták a pénzt annak fejében, hogy hősünk kiszáll a milliomos leányzó életéből és nem vadászik többé hozományra, közben meg hát pont hogy igen. Na persze a milliomos nagybácsi csúnyán átverte (ütőkártya a kezükben), de erre nekem kellett rájönnöm magamtól, használva az eszemet, és asszem ezt nevezik elvarratlan szálnak. Vagy mi.

 

De írok mást is. Elolvastam továbbá a „Gáz van, Jeeves”-t is, amit Molnár Zoltán fordított, a szokásos bakikkal (ez a tegezés-magázás kérdés olyan, amin még az ígéretesebb fordító-jelöltek is elvéreznek). Szerintem az illető ráérzett a dologra, de távol van még a tökélytől. Mindenesetre az ő tolmácsolásában idézem a következő két passzust, szórakoztatásképp:

 

„Minden bizonnyal azok közé a lányok közé tartozott, akik kezükkel befogják férjük szemét, miközben az macskajajos fejjel betámolyog reggelizni, és azt mondják neki: „Találd ki, ki vagyok!”

            Egyszer egy újonnan nősült cimborám udvarházában vendégeskedtem, akinek arája öles betűkkel a kandalló fölé vésette, ahol lehetetlen volt nem észrevenni, az alábbi feliratot: EZT A FÉSZKET KÉT SZERELMES ÉPÍTETTE, és még mindig jól emlékszem a mátkapár másik, hímnemű tagjának tekintetében ülő néma gyötrelemre, ami mindannyiszor megjelent benne, valahányszor a srác bejött, és meglátta a feliratot.”

 

„Na persze értettem én, miről van szó. Madeline megpróbált kissé kozmetikázni a fiúja imázsán (ha jól tudom, így mondják), és ezt, mint minden lány, túlzásba vitte. Ugyanezt figyeltem meg újdonsült ifjú aráknál is, amikor azt próbálják neked bemesélni, hogy Herbertnek vagy George-nak, vagy bármi legyen is a neve, rejtett mélységei vannak, melyeket a sekélyes és felületes szemlélő hajlamos nem észrevenni. A nők az effélék terén soha nem tudják, hogy hol kell megálljt parancsolni maguknak.

            Emlékszem, egyszer Mrs. Bingo Little, röviddel a házasságkötésük után azt mesélte nekem, hogy Bingo költői dolgokat mondott neki a naplementéről – holott a srác legbenső barátai tökéletesen tisztában voltak vele, hogy cimborájuk soha életében még csak észre se vett egyetlen naplementét se, és hogy ha valami rendkívüli véletlen folytán valaha észrevenne is egyet, akkor az egyetlen megjegyzés, amit tenne rá, az volna, hogy az egy jól átsült marhaszeletre emlékezteti.”