Amit írtam, nagyrészt spekuláció, de szvsz semmivel sem inkább az, mint a többi elmélet.

 

1.

 

„Az egész "jakobinus mozgalom" (nevezzük inkább egyszerűen összeesküvésnek) tudtommal csak 1794-ben kezdett kialakulni, Martinovics legalábbis ekkortól vett részt a szervezésben. A jóval szolidabb, Pest-budai olvasókör néven futó elődszervezet pedig inkább volt íróasztal mellett gubbasztó értelmiségiek összejövetele, mint titkos földalatti mozgalom. Ergo ha II. Lipót lett volna a kezdeményező, valószínűleg már az ő idejében felgyorsultak volna az események, … „

 

Martinovics – ellenfelei szerint is – kitűnő szervező és általában is alapos ember volt. Hogy mikor kezdte a szervezés előkészítését, nem tudhatjuk. Az összeesküvők száma 1794-re érte el azt a kritikus tömeget, ami már láthatóvá tette őket. De aki szervezett bármilyen titkos dolgot, az tudja, hogy a kezdet a leglassabb és legnehezebb, utána, ha nem halt el, szinte önjáróvá lesz a dolog. Én nem állítottam, hogy a szervezésre Lipóttól kapott konkrét parancsot. De valószínű, hogy Lipóttal korábban beszélgetett erről, sőt nem kizárt, hogy az ötlet is tőle származott, hiszen ha lojális tanácsadó volt, egy ilyen magyar vonatkozású kérdésban vszleg kikérték a véleményét. Martinovicsnak, mint „meg nem értett zseninek” lehetett az a szubjektív érzése, hogy az uralkodónak tetszik a terve, de akár valóban tetszhetett is. Ahogy olvasom a Kátékat, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valójában Martinovics és Lipót a két szereplő, Martinovics azt írja meg bennük, hogyan zajlana közöttük egy beszélgetés, ha Lipót még élne, ő pedig továbbra is udvari vegyész/tanácsadó/besúgó lenne. Ettől a „szellemalaktól” inspirálva juthatott el Lipót halála után a cselekvésig.

Miért nem indította el Lipót még életében a szervezkedést? A Habsburgok és a Lotharingiaiak is hagyományosan hosszú ideig élnek. Korabeli orvosi prognózisok mellett honnan is kellett volna Lipótnak tudnia, hogy negyvenéves korában meghal?

 

„…az őskonzervatív Ferenc már kevésbé lehetett az összeesküvés sugalmazója.”

 

Ilyet senki sem állított. Martinovics Lipót halála óta vszleg nem is találkozott Ferenccel.

 

2-3.

 

„Ha II. Lipót valóban ki akarta volna paterolni a magyar nemességet a hatalomból, választhatott volna jóval kézenfekvőbb módszert is (lovasrendőrökkel szétzavarni az országgyűlést, stb.) Mindegy, milyen úton, a végeredmény vagy az lett volna, hogy az egész országot maga ellen fordítja vagy az összeesküvők hajójába tereli a nemességet, hátában a francia forradalommal.

 

Az egész összeesküvésnek mindvégig volt egy uralkodóellenes vonulata, ami újfent lecsökkenti Habsburgék kezdeményezésének valószínűségét. Inkább tartom az egészet egy volt besúgó túlzott ügybuzgalmának, aki megszervezett egy-két naív jozefinistát egy amúgy teljesen veszélytelennek bizonyuló összeesküvés érdekében.”

 

Ha van motívum, ami Lipót kétéves uralkodásán konzekvensen végigvonul, az a széles alapokon nyugvó, konszenzusos politizálásra való törekvés. Ezt tanulta toszkán nagyhercegként, erre tanította II. József konfrontatív reformpolitikájának totális magyarországi kudarca is. A magyar nemesi ellenállást fegyverrel letörni utoljára Thököly idején próbálták és akkor sem sikerült. De Lipótnak nem is ez volt a célja! Neki tökéletesen megfelelt a Magyar Rendi Országgyűlés, mint hatalmi mechanizmus, ha a reformpolitikát támogatja. Ennek volt köszönhető egyáltalán az országgyűlés összehívása és a magyarok nemzeti törekvéseinek évtizede nem látott mértékű figyelembe vétele.

Hogyan kívánta elérni célját? Ehhez a kérdéshez ismerni kell az országgyűlés működését. Manapság a képviselők mandátuma szabad, tehát döntő jelentősége van annak, kikből áll a többség. Ez két választás között nem módosítható. A Magyar Rendi Országgyűlés máshogyan működött. Képviselők helyett kötött mandátumú küldöttek alkották, akiket a vármegye vagy városuk küldött. A valódi vita a megyegyűléseken/városi tanácsüléseken folyt, ahol kérdésenként meghatározták, hogy szavazzon a küldött. A megyegyűléseken a megye összes nemese részt vehetett, azonos szavazati joggal. Ennek ellenére, ha nem volt háború vagy komoly „adóreform” kilátásban, a XVIII. sz-ban általában 3-5% vett részt. A hangulat ezeken olyan tehetett, mint egy bivalyröcsögei kisgazda taggyűlésen, a haladáspárti, műveltebb nemesség nem feltétlenül látogatta szívesen a megyegyűléseket, de ha egy-egy el is ment közülük, a magyarkodó patópálok többsége leszavazta. Más lett volna a helyzet, ha a reformerők szervezettek, de erre az 1830-as évek végéig várni kellett.

Szerintem Martinovics szervezete kezdetben ilyesmit célozhatott, később, az udvar hozzáállásának megváltozása és az országgyűlés feloszlatása után kezdett udvarellenessé válni, majd vált összeesküvéssé.

 

"Ahelyett azonban, hogy jó pontot szerzett volna a főnöknél, kihagyhatatlan  lehetőséget adott az udvarnak arra, hogy a későbbi kivégzésekkel stabilizálja hátországát az elkövetkező napóleoni háborúk idejére."

 

Ezzel teljesen egyetértek. I. Ferenc és környezete lecsapta a magas labdát. Az idealista Martinovics abban bízhatott, hogy Ferenc megérti Lipót tervét és mellé áll, vagy legalábbis kegyelmet kap, ha bebizonyítja, honnan jött a kezdeményezés. Nem véletlen, hogy letartóztatása után kizárólag az uralkodónak kívánt vallomást tenni. Persze a színe elé sem engedték. Kivégzése előtti pillanatban, amikor kopasz fejéről lecsúszott a szemkötő, azt hitte, kegyelmet kapott, és mosolyogva halt meg. Sokan ebben is fanatizmusának jelét látták, holott nem volt más, mint egy önáltató ember utolsó önbecsapásának jele.