Ne felejtsük el, hogy Martinovicsról szinte mindent olyan forrásokból tudunk, amelyek személyével, ügyével - finoman szólva - nem szimpatizáltak. Az aulisták szemében összeesküvő terrorista volt, a hazafiak szemében pedig császári besúgó, de mindenképpen gyanús udvari kapcsolatokkal rendelkező személy. Ráadásul polgári származású (a polgár az arisztokrata szemében ezidőben egyenlő volt a paraszttal), akit az egyház felemelt, de ő ezt hitehagyással hálálta meg, ráadásul a politikába ártotta magát, ami ugyebár az urak dolga. Tehát a XIX. század mindkét politikai irányzata utálattal, undorral tekintett rá.

Ne feledjük el, hogy Martinovics II. Lipótnak nem közönséges besúgója, hanem udvari vegyésze volt. Az ilyen nyilvánvalóan felesleges tisztségek szinte mindig valami mást rejtettek. Ebben az esetben feltehetően valamilyen tanácsadói szerepet. Lipót - apjához hasonlóan - szabadkőműves volt. Mint ilyen, hitt a reformokban, a társadalom javíthatóságában, és úgy gondolta, ez ügyben a hatalomnak kell legtöbbet tennie. Toscanaban szabadkőműves kapcsolatain keresztül maga köré gyűjtötte Itália haladó gondolkodóit és szakembereit és megpróbált minden felvilágosodott eszmét átültetni a gyakorlatba, amit reálisan meg lehetett valósítani. Ahogy egyre valószínűbbé vált, hogy bátyjának, II. Józsefnek nem lesz gyereke, tudatosan készült rá, hogy toszkán tapasztalatait egy nagyhatalom trónján kamatoztassa. Józseffel szemben felismerte, hogy a reformpolitika csak akkor lehet sikeres, ha minél szélesebb konszenzusra épül. Ennek köszönhetjük az 1790-92-es országgyűlést is. Lipót békére törekedett a franciákkal, de az idő nem kedvezett neki. Ő tudta, hogy a birodalom milyen gyenge gazdaságilag és katonailag, és azt is sejtette, hiogy a reformok nélkül az is marad, hosszabb távon elkerülhetetlen a vereség.

Hogy mindebben milyen szerepet szánt Martinovicsnak? Feltehetően körülbelül azt, ami később be is következett. Összeesküvést szőni a magyar nemesség és városi polgárság (az országgyűlés rendjei!) körében a reformellenes konzervatív erők marginalizálására, akik II. Józseftől a késő reformkorig többségben voltak. A szabadkőművesség kedvezett ennek hiszen titkos társaság lévén a tagok egymás iránti lojalitása erős, az árulás veszélye csekély, pláne, ha császári támogatás is van mögötte. Miért pont Martinovics? Feltehetően a szabadkőműves hierarchiában betöltött szerepe, tekintélye miatt, ami a be nem avatottak előtt teljesen ismeretlen maradt. Ráadásul ebben a körben nem számít a származás, egy magyar arisztokrata is el tud fogadni vezetőjének egy szerb származású kiugrott szerzetest.

I. Ferenc persze nem volt szabadkőműves és apja eszméiben sem osztozott, rögvest elcsapta a világképébe nem illő tanácsadókat. Martinovics eddigre már túl erősen hihetett a tervben, amit valószínűleg nem is látott át teljesen. Vagy nem ismerte fel az udvari támogatás (hiányának) jelentőségét, vagy azt hitte, meg fog érkezni a támogatás. Ez utóbbi tévedést valószínűsíti letartóztatása utáni magatartása: hiszen ő a császárért tette amit tett! Nem csoda, hogy aki a tervről nem tudott, csak az összeesküvésben volt benne, az a kettős ügynököt látta Martinovicsban. Ferenc környezete persze "jakobinust" csinált belőlük, ami körülbelül olyan volt, mintha a szovjet blokkban valakit trockistának bélyegeznek. Úgy is jártak...