Körülbelül fél évig voltam a Herbalife-biznisz vonzáskörzetében, és ne haragudj, ha megbántottalak volna, igazad van, tényleg semmi közöm hozzá, hogy reklámozod-e a csodatápot vagy sem, és ahhoz sem, hogy hol. Csak én ilyen belepofázós vagyok. Illetve nem mindenbe, csak abba, ami nekem fals. Tudod, annak idején a meetingeken folyton arról volt szó, hogy ki mennyit kaszált rajta -- ováció --, ki milyen parabolaantennát nyert (komolyan, még körbe is hordozták, mint a véres kardot), mert ennyit meg ennyit adott el -- még nagyobb ováció --, ki lett épp supervisor, és ez nekem kicsit -- nagyon -- visszatetsző volt. Gondolom, azért ilyen drága az egész, mert a vevők finanszírozzák az eladók barcelonai nyaralásait, meg az ottani nagy hóbelevanc ünnepségeket, plusz a halom új kocsit és gazdagságot -- hát pontosan erről van szó... Én havi 30 rugóból élek, nem tudom, hogy, de hogy nincsenek súlyfelesleg-problémáim, az biztos. Nem, én sem olvastam el a szabályzatot, mert annyira nem megy az angol, szótárazni meg lusta voltam, jogos. Én nem élek "szereken", ahogy Te nevezed, inkább normális kajákon: húsevő vagyok, plusz szeretem a főtt krumplit meg párolt zöldségeket -- bár utóbbiakon (mármint a zöldségeken, de a húson se) nem nagyon van mit szeretnem, mert nem tudom őket megvenni, de tegyük fel, ha valaki meghív kajálni --, a sajtot, juhtúrót -- lásd az előbbi kondíciókat --, sőt képzeld, nem viccelek, ma éjjel azt álmodtam, hogy TEJET ISZOM, tisztára meghatódtam, olyan szar volt, hogy felébredtem... és a port is tejbe kell aprítani, na mindegy, nem ragozom, mert még önsajnáltatónak tűnnék. (... már el a francba, gondolom... :) Nem tudok így hirtelen semmit mondani Neked, mert mint mondtam, én ételen élek, nem tápszeren.

Üdvözlettel,

Angbet