Szia Sabroso!

 

Nekem épp egy hozzád  hasonló korú fiam van, épp az idén felvételizett, 15 éves. Nem kitűnő tanuló, de majdnem. Nagyon húzós, jó osztálya volt, jobbnál jobb iskolákba mentek az osztálytársai. Persze akadt néhány kivétel is, de hol nincs olyan?

Szerettem volna én is, ha egy elitebb gimibe vennék fel, mert okom volt feltételezni, hogy azzal az eredménnyel, amit produkál, meg lehet próbálni. El is mentünk együtt az Apáczaiba (ahová 3 osztálytársát is felvették), hogy körülnézzünk. Megnéztünk 3 órát, és rájöttem, hogy ez álmaim iskolája, és szinte vágytam arra, hogy újra 15 éves lehessek, hogy jelentkezhessek ide. Olyan színvonallal találkoztam, amilyenre mindig is vágytam. Ellentétben a fiammal. Közölte, hogy ide nem hajlandó jönni, mert ez egy börtön. Én pedig tiszteletben tartottam a döntését, és nem jelöltük meg a felvételi papíron.

Ő szinte "bele volt esve" a Karinthy gimibe, de úgy izgult a felvételin, hogy teljesen elrontotta. Ezt elég nehezen heverte ki, sokáig magába volt fordulva. Maradt tehát az a gimi, ahová végül szeptembertől kerülni fog.

 

Versenykérdés:

Történelem versenyen kívül nem volt hajlandó felső tagozatban szinte sehová sem menni, még rajzra sem, mert nem akart (bocs, egyszer volt matekversenyen is), pedig szenzációsan rajzol. Az is előfordult, hogy benevezett egy történelem versenyre (ez a kedvenc tantárgya), de végül visszamondta, mert olyan csapatot alakított ki a tanárnője, hogy eleve csődnek érezte a megmérettetést. Aztán otthon nekem dühöngött mérgében.

Én próbálom motiválni, a humán beállítottságának megfelelően szerzek mindenféle pályázatot, hogy legalább iskolán kívül próbáljon sikerélményeket szerezni magának (az ilyen pályázatokon vannak nyeremények is, nem csak oklevél, ahogy említetted), de nem jártam eredménnyel. Mondhatnám úgy is, hogy érdeklődés 0.

Ehhez képest, a beiratkozáskor a kezébe nyomtak egy papírt, amelyen azt kellett kitölteni, hogy az iskola mely szakkörein, programjain venne rész szívesen. Meglepődésemre az énekkaron kívül gyakorlatilag mindent bejelölt. Állítólag miattam, hogy ne aggódjak érte.

Mondtam neki, hogy értem ugyan ne tegyen semmit, mert a saját életét kell megalapoznia, nem az enyémet. Örülök, de aggódok is hogy mindent bejelölt, ezért javasoltam neki, hogy szelektáljon, mert ezt úgysem fogja bírni a tanulás mellett. Majd ami tényleg fekszik neki, az úgyis kiderül, a többit meg le lehet építeni. Ebben meg is egyeztünk.

 

Ki mennyit tanul kérdés:

Hát erre azt tudom felelni, hogy szerintem 1 óránál többet nem nagyon fordíthatsz rá, esetleg ha húzós napok elé nézel, akkor 1,5 óra. Az én fiam pl. megcsinálja az írásbelit, ha van, aztán átnézi egyszer a szóbelit, és jónapot. Ez a hozzáállás viszont nem kerül 1 órába, csak 15-20 percbe.