Kedves Moncsacsa!
 
Ezt a választ azért is szedtem külön, mert egyrészt túl hosszú lett volna a hsz, másrészt pedig Te kérdéseket is tettél föl (erre vártam, még hogy gond-e !!!!), amire ugyebár válaszolnom kéne. Ezt meg is teszem.

SZVSZ akik jó eredményeket érnek el, azok biztosan maguktól mennek. Motiváció nélkül ez nem megy, illetve kell hozzá egy olyan szülői háttér is, ami nehezen elképzelhetővé teszi, hogy a gyerekre ráerőszakoljanak egy iskolát. Sajnos azonban találkoztam már negatív példával is.
 
Egyik volt osztálytársamat hatodikban átvitték a város másik elitiskolájába (nem hatosztályosba). A gyerek nem tartozott az éltenulók közé, de a szülei presztízskérdést csináltak abból, hogy a fiuk odajárjon. Meg is bukott következő évben, és nyolcadikra visszament a régi osztályába. Na, ez kinek volt jó? A mi osztályunkban és az egész tagozaton azért szerencsére vigyáznak arra, hogy csak az járjon oda, aki tényleg odavaló. Aki nem, azt most még többé-kevésbé finoman máshová irányítják, de nem tudom mikor győz efelett a "minél több gyerek van, annál több pénzt kapunk" elv.
 
A fensőbbségérzet pedig tényleg nem általános, sőt inkább a közepesek között van jelen, én úgy látom. Mi általában a versenytársainkra is tisztelettel nézünk, elismerjük a nagyságukat, bár ha valakit érdemtelenül sokkal jobban elismernek/támogatnak/stb. mint minket (ez kb. az Arany János tehetséggondo programot jelenti, amely arról szól, hogy a benne részt vevő tehetséges kis településeken élő gyerekeknek majdnem minden ingyen van, mi pedig kb. annyira legalább vagyunk tehetségesek, és a versenyek díjazásáról azt hiszem már volt szó, nem kell sokat visszaolvasni), akkor egy kicsit be tudunk pöccenni, ez tény. De általában tényleg elismerjük msáok teljesítményét is kb annyira mint a magunkét.

P.S.: Bocs az eddigiekért, de most jöttem rá, hogy a hozzászólásszerkesztőt IE alá írták, és ezért nem ment nekem Operával. Szóval  ezért lettek ilyen ömlesztettek az előző hsz-aim.
 
Na 1előre ennyi, tényleg írjatok

Üdv

Sabroso