Vekerdynek vannak nagyon jó írásai a témáról. (Én nagy Vekerdy fan vagyok, bár mindenben nem hallgatok rá. Például Waldorf suliba valószínűleg nem adom a gyerekemet.) Érdemes a Nőklapjában elolvasgatni a cikkeit.

Lényeg, hogy ha a gyereknek a sok tanulástól nem jut szabadidő mozgásra, pihenésre, szabad olvasásra, hobbira és egy merő stressz az élete, akkor rossz neki az a suli.

SZVSZ elit suliban ennek nagyobb a veszélye.

Ugyanakkor SZVSZ fontos, hogy egy osztályban mindenki, de lagalábbis a túlnyomó többség tényleg akarjon tanulni. Van ennek egy húzó, öngerjesztő ereje, ami motiválhatja a lustábbakat. Erre is jobb az esély egy elit suliban. :-)

Ja még egy érdekesség: Nálunk a Műegyetem informatika szakán volt egy olyan jelenség, amit "Fazekas-effektusnak" hívtak. Jött a srác a matektagozatos szupergimiből és az első félévben leadott anyag nagy részét ő már tanulta. Így különösebb erölködés nélkül átment a vizsgákon, míg az átlagos tantervű gimiből jövök már vért pisiltek és keményen eddződtek. Aztán a következő félévben egyre több olyan dolog jött amit ő már nem tanult és ha nem kapott észbe időben és hasonlóan tanult mint az első félévben akkor nagy meglepetések érték vizsgaidőszakban. Persze nem sokan de egykét ember kliesett emiatt elit gimis matektagozatos létére az évfolyamunkból, ami elég nagy sokk volt az illetőknek.