Az 1MM1 éjszaka meséi - Két bolygó meséje

A CSIS (Center for Strategic and International Studies) 2004 Február 24-én Washington DC-ben tartottak egy konferenciát "A Globális Olajellátás Jövője: Szaud-Arábia" címmel.  A fő probléma ugyanaz: az olajigények növekednek, és az olajkutak hozamai csökkennek.  A mondás: a kieső kapacitást az OPEC pótolja.  Azonban az OPEC-en belül is látszanak már a határok, mire jön a következő mondás: sebaj Szaud-Arábia csodás tartalékai minden gondot megoldanak.  A kérdés: mennyire igaz a csoda?  Az Aramco menedzsmentje szerint gond egy szál se: Szaud-Arábia napi 10 millió hordó olajat tud kitermelni 50 éven keresztül, de szükség esetén akár napi 15 millió hordót is elő tudnak állítani.
Régi ismerősünk Matt Simmons - az energiabefektetési bankár barátunknak erős kétségei vannak.  Szerinte a termelés nagy részét adó régi olajmezők már a kifáradás jeleit mutatják, és ha az új olajmezők nem váltják be a hozzájuk fűződő reményeket, akkor már 2006 táján ránk köszön a baj.  Ha szerencsénk van, akkor kapunk még pár év haladékot.  Matt Simmonst annyira meglepte a Szaudi olajhelyzet, hogy erről könyvet írt, ami a napokban jelenik meg.

A Tale of Two Planets
A Report on the Conference
“Future of Global Oil Supply: Saudi Arabia"
Held at CSIS, Washington DC, February 24th 2004

The trouble is that the Saudi Aramco presentations of Mahmoud Abdul-Baqi, Vice President of Exploration, and Nansen Saleri, Manager of Reservoir Management, seemed to be describing not just another country, but another planet when compared with what Matt Simmons, President of Simmons and Co (the world's largest private energy investment banker) had to say. Industry observers noted that Aramco had never before said so much about their reserves and how they hold production steady in their ageing oil fields, but much of the Aramco presentation concentrated on the benefits of new technology, especially in their medium-sized fields, and the possibilities of future discoveries, without noting that well productivity had fallen by more than half since the early 1970s. More than half of Saudi Arabia's oil comes from one giant field, Ghawar, the largest ever discovered, and the health of this field is now in serious doubt, after decades of water injection to maintain pressure.

Simmons' case rests on the painstaking analysis of two hundred SPE (Society of Petroleum Engineers) reports written over four decades by Saudi petroleum reservoir engineers, as well as a fact-finding mission in 2003, and ten years of other detailed studies of oil and gas depletion. He has been publicly hinting for more than a year that assumptions about Saudi Arabia's seemingly limitless capacity may be misplaced, but now, ahead of the publication of his forthcoming book on Saudi oil, the hints have been replaced by copious data and a dire warning.

Simmons noted that “in an era of poor energy data, OPEC is a total vacuum,” but his latest work on Saudi Arabia does come at a time, when despite more than two decades of official secrecy, questions are being asked about Middle East capacity and reserves, especially since the surprise OPEC cut in production in February 2004.