Kb. fél évvel ezelőtt nyitottam errol egy topicot, es megdobbenesemnek adtam hangot a derekegyhaziak viselkedesevel kapcsolatban. Sot le is bunkoztam oket. Aki akkor a topicba irt, mind letorkolt engem, szoval en voltam a hunyo. Erdekesen alakult a helyzet azota.

Egyebkent muzeumban voltam a 1,5 eves lanyommal a multheten, egy jatekkiallitason. Egyszercsak beozonlott egy csomo fogyatekos a kiserokkel. Eleinte nem tudtam mit is csinaljak, ugy korulfogtak, es mind megsimogatta a lanyom kobakjat. Ezt nemileg feszengve fogadtam, aztan elkezdtunk beszelgetni meg rajzolni, meg hajtogatni meg ilyenek. Rajottem, hogy semmi gaz, csak ugyanugy kell hozzaallni ezekhez az 25-50 eves emberekhez mint a masfel eves lanyomhoz. Csak ok tudnak beszelni, a lanyom meg meg nem. Nekik adtuk amit rajzoltunk (pontosabban amit a lanyom firkalt), es latszott, hogy kimondhatatlanul boldogok. Nagyon meghatodtam, mert ereztem, hogy most valami nagyon jonak voltam a resze, anelkul, hogy megerolteto lett volna.