Szívesen:
A gond az, hogy a szonár (aktív, passzív illetveaz ECM (passzív rádió iránymérő)) nem ad távolságadatokat, csak irányt. Az adott műszer képernyőjén kijelölöd a kontaktust (designate target). A passzív szonár ezt automatikusan frissíti, a többin ezt manuálisan meg kell ismételni időnként.

Ha ezek megvannak, átkapcsolunk a rajzasztalra. Itt alapesetben a tengeralattjáró látszik csak. A kontaktuslistából kiválasztjuk, a minket érdeklőt.
Ekkor megjelenik a tengeralattjáró nyomvonalán egy(az egyes mérési időpontoknak megfelelő) pontsor, illetve ezen pontokból vonalak indulnak el abba az irányba, amerre a kontaktus, az adott időpontban volt. Ha ez megvan, megkeressük a vonalzót (ruler, kis zöld nyíl). Ezt kellene úgy ráilleszteni az irányvonalakra, hogy a bal felső sarokban lévő ábrán a vonalak a középső függőleges vonalon álljanak. Alul a számszerű értékeknél látszik, hogy a vonalzó mozgatásakor a cél távolság, sebesség és irány értékeivel játszunk. Ezek közül a sebességet a hajócsavar fordulatszáma alapján illik pontosan belőni és fixre állítani. A vonalzón látszó keresztosztások az egyes mérési időpontokat jelentik, elméletilek mindegyik osztásnak egy vonalon kell lenni. Gyakorlatban elég, ha az elsőt és az utolsót ráillesztjük a megfelelő irányegyenesre.
Ha elégedettek vagyunk a becsléssel térképre visszük az adatokat (enter solution).
Innentől megjelenik a navigációs térképen (ha a szárazföld belsejében hajózik, akkor nem jó a megoldás:-) és lehet rá lőni is.

Érdemes egy gyakorló küldetést kreálni egy teherhajóval és arra becsülgetni és lőni (a 20. kísérlet már biztos sikeres lesz:-).

Egy kontaktusra nem szabad túl sok irány mérést vesztegetni, mert ha időközben irányt változtat nem tudunk jó megoldást kihozni. Amúgy ha jó a becslés az új irány pontja a bal fölső sarokban, eleve a vonalon fog megjelenni.

Röviden és egyszerűen ennyi a titka :-) )

(Ha nem érthető kérdezzetek!)