Háj!
Nem lehetetlen szerezni, a Veteránban szoktak hírdetni eladó Varsókat (most is van, beírjam őket? :), de nem mindegy milyet akarsz. Ugyanis az eredeti, Pobeda-licenec régebbi, ritkább, ennélfogva drágább, és mivel annak még pl oldalszelepelt
(meglehetősen ergya) motorja, és egy sor olyan részegysége volt amihez ma már nehezen lehet találni alkatrészt, így a felújítását korrektül elvégezni (amit szvsz semmilyen öreg autónál nem lehet elkerülni) nagyon komoly feladat, és erős elszánás kell hozzá.
Viszont kőkeményen hozza a negyvenes évek hangulatát, amit ha keresnél, más típus esetében erősen a zsebedbe kellene nyúlnod -egy korabeli amerikai klasszikushoz képest filléres kiadás egy első sorozatú Warszava megvásárlása.
Az újjab típus már könnyebb eset valamivel (ha jól értem, ilyet szeretnétek), mert egyfelöl fiatalabb (és olcsóbb), és még lehet hozzá szerezni alkatrészt (a motor-váltó, és talán futóműalkatrészek tényleg egyeznek a Zukéval, és a Nysával), de nem minden szerkezeti eleméhez, így részleteiben eredetire restaurálni ezt sem kis feladat. Annál is inkább nem, mert többnyire nagyon lepusztult állapotban kerülnek elő manapság ezek a kocsik: a vállalati autókkal általában nem bántak kesztyűs kézzel, és ha ez nem lenne elég, akkor ehhez jön még az is, hogy a hosszú ideje tartó állásban (a nyolcvanas években már elég ritka látvány volt az utakon...) az is tönkrement ami a leállításkor még működött.

A használhatóságról annyit, hogy hobbicélra megfelel mindkettő, de a púposnak komoly szervízigénye van, és tényleg nem lehet vele 70-nél gyorsabban menni, mert szó szerint elégnek a kipuffogó szelepek, sőt, kis szerencsével még csapágyas is lesz (ez azért sokat elárul az anyagminőségről, és a korabeli lengyel -és szovjet- kohászati technológia színvonaláról). Az alkalmankénti használat is csak egy teljeskörű felújítás, de legalábbis egy alapos ellenőrzés után vállaható biztonsággal -akkor viszont már minden további nélkül. Az "újhullámos" Warszava sem egy rakéta, de azzal már a 90 is tartható ("Száguldás, Varsó-szerelem, száguldás, Varsó-szerelem, ó-óó-óóó..." :-). Fogyasztása alapesetben 12-15 liter körül mozog, de szereti az olajat is :-)) /Ez nem fikázás: imádom a régi kágéesté autókat, főleg a Volgát./
Az emlegetett bordó kombiról: ezt én sokszor megnéztem Miskolcon, ha arra jártam; -szvsz nem menthetetlen, de hogy meg van-e még, legalábbis kérdéses (én az Avas lakótelep egy parkolójában láttam sokáig).
A típus szerintem komoly kihívásokkal küszködik az esztéikum terén (bár ez nyilván szubjektív megítélés kérdése), de tény, hogy van egyfajta otromba bája. A kombi oldalról még szép is lenne, és a "puskagolyó-orr" is elég egyedi, de a beltér... Egybepad, kormányváltó, meg egy sor szívemhez közelálló dolog van benne (Volga M21 rlz), de őszintén szólva én még autóbelsőben ennyire barátságtalant, rideget nem láttam. Ez már a lélektani hadviselés, és a vizuális terror kategóriája. Mondjuk ez más Varsókat szemlélve nem ütött meg ennyire, de ez a parkolóban szomorkodó kombi egyszerűen nyomasztó volt belülről.

Szóbakerült a behozatal: felejtő. Az oldtimer-vámolás kapcsán olvass bele veterános topicba, és garantáltan elmegy a kedved az egésztől. Az itthoni felhozatal viszont tényleg elég szűkös, és általában hosszasan keresni kell a megfelelő példányt.
Szakirodalom: mint ahogy az a közületek által használt kocsikkal kapcsolatban szokás volt, ehhez sem adtak ki "civileknek" szánt "Így gondozd!", vagy "Hogyan tovább?"-szerű kiadványokat, így maradnak az afitos szervízkönyvek, és
alkatrészkatalógusok, amik ugyan jók, sőt nélkülözhetetlenek, de nagyon ritkák, és aranyárban vannak. Ez ügyben szvsz a Rilakosokkal érdemes konzultálni. Amit én kapásból tudok az a Maróti könyvkiadótól megrendelhető púpos Varsó üzemi utasításának reprint kiadása, ill a Veterán 2002/9-es, és a már megszűnt Autoclassic egyik, kb négy évvel ezelőtti száma.
Ennyi jutott az eszembe. Hú, de nagyon hosszú lettem.
poén

p.s. Tudtátok, hogy 850 lityis a szedán csomagtere? Ez a nem mindegy!