Nagyon fontos kérdést feszegetsz.
Nekem - lekopogjam -, nagy szerencsém volt, hogy jóságos Beke Zsolt személyében olyan finom modorú és stílusú szakorvoshoz jutottam, ki evidens módon emberközeli! Egy-egy ilyen vizsgálathoz csontkeményen partnered kell, hogy legyen a doki, mert ilyen érzékeny szférában, mint a torok, a nyelőcső, csak végtelen türelemmel lehet elvégezni bármit is, ami automatikusan vált ki belőlünk köhögést, öklendezést, nyáladzást, könnyezést. Ha az orvos türelmetlen, és sürgetni akar, vagy terhes számára négy, öt, akár több alkalommal is újrakezdeni a "behatolást", fel kell állni, és ott kell hagyni a fészkes fenében, majd keresni helyette olyant, aki alkalmas munkája végzésére. Ilyenkor nem kell szívbajosnak lenni, informálódni kell, a betegek szívesen megosztják sorstársaikkal tapasztalataikat, lásd ezt a témakört is.

Elmesélek egy példát, ami egy életre nyomokat hagyott a lelkemben, és azt meg ki tudja, hogy milyeneket a testemben.
Belgyógyászati kivizsgálás egyik fázisa volt anno, a gyomorsav vétel. Tessék egy másfél méter hosszú gumicsövet elképzeni, aminek a végén egy szonda van, és amit le kíván a "kedvesnővér" dugni a torkodon. Esetemben ez nem is olyan egyszerű eset, ugyanis meglehetősen szűk a nyelőcsövem, és már a gyermekkori "indián próbák" egyike, a rezzenéstelen és okádásmentes sásnyelés sem ment zökkenők nélkül. A lényeg, én ezt a gumicsövet egyszerűen képtelen voltam lernyelni, állandóan kiöklendeztem.
Na vajon mit tett Mengele kései tanonca? Rátehénkedett a homlokomra, majd ezt a rohadt szondát az orrlyukamon keresztül lenyomta tökig, és nem ám, hogy hipp-hopp kipumpálta volna azt a fránya savat, hanem bent tartotta vagy negyven percig, és tízpercenként szippantott ki trutymót a gyomromból. Az ekkénti kínvallatás második percében bármit aláírnál, csak hogy mielőbb szabadulj :((.... Ennél már csak a prosztatavizsgálat a szarabb és megalázóbb :((...

Mijo