1. globalis atomhaboru
2. globalis atteres az atomeromuvekre

Nem, nem. Van egy harmadik módszer is és bármibe lefogadom, hogy az fog bejönni. Még jóval a század vége elött (szerintem pár évtizeden belül), tehát 600 ppm sose lesz a CO₂ tartalom - legfeljebb akkor, ha direkt ez a szint látszik célszerünek.

Ezek az extrapolálások mindig sántitanak. Párizs már a XIX. század végén is nagyon nagy város volt, miközben szinte az egész áru- és személyszállitást lóvontatású jármüvekkel oldották meg. Mármost a ló is szennyezi a környezetet (aminek csak a verebek örülnek), s a nagyokosok ki is találták, hogy a XX. század végére egész Párizst több méter vastagon fogja boritani a lószar. Még cikkeztek is erröl az újságok. Komolyan.

3. napenergia

Az a helyzet, hogy az égbolt 0.000476%-a 6000 fokos, a többi meg -270. Ez jelentös hömérsékletkülönbség, ráadásul azt a kis meleg foltocskát ki sem lehet kapcsolni. Olyan kemence van benne, amelyik füt, ha kell, ha nem. Szóval van itt szabadenergia böven, csak használni kell.

A dolog ráadásul ki is van próbálva - milliárd évnyi tesztelési idöszak azért nem kevés. Szinte az egész élövilág ezzel jár ugyanis, amióta feltalálták a klorofillt.

A napenergiával jelenleg két probléma van, ezért is nem azt használjuk. Az egyik az, hogy a napelemek drágák, a másik pedig az, hogy a hülye nap nyáron süt és nappal, nekünk meg leginkább éjszaka meg télen kellene az energia.

Mindkettö egyértelmüen technikai probléma, ráadásul olyan, aminek megoldása elött semmiféle áthághatatlan elvi akadály nem tornyosul, csupán sok apró gyakorlati-mérnöki-technológiai-gazdasági problémát kell megoldani szép sorjában.

Ha a napelem négyzetméterenkénti ára annyira lemegy, hogy nem lesz drágább, mint a tetöcserép vagy az útburkoló anyagok (miközben a megfelelö mechanikai szilárdsággal is rendelkezik), s ugyanakkor nem közvetlenül villanyt termeltetünk vele, hanem valami energiadús de nem gyúlékony vegyületet (olyasmit, mint a cukor: ki van ez már találva, kérem) s ezt - helyben - külön masinéria alakitja villannyá ha kell, akkor kész-passz, megoldódtak az energiagondok. Ezzel együtt, jegyezzük meg, a nyersanyaghiány is, mert - ez alapvetö termodinamikai tétel - egy ritka anyag dúsitásához a ritkaság logaritmusával arányos energiamennyiség kell, ami azt jelenti, hogy olcsó energia mellett nagyon gyér források hasznositása is kifizetödö.

Ez egyáltalán nem annyira utópikus, mint amilyennek látszik. Ne feledjük el, hogy még elöttünk áll legalább egy technológiai forradalom (ami még a neolit forradalomnál is jobban feje tetejére állitja majd a világot). Ha ezen túlleszünk, akkor a termékek ára nem a volumennel lesz arányos, hanem kb. annak logaritmusával (hogy hány bittel lehet felirni a kivánt mennyiséget) valamint a bonyolultságukkal (durván azzal, hogy hány biten lehet öket specifikálni).

Mármost a fent körvonalazott tulajdonságú napelem rengeteg, mikroszkópikusan kicsiny identikus molekuláris szerkezettel megvalósitható (mint azt a növények által talált megoldás is sugallja), tehát nagyon olcsó lesz. Annak tehát, hogy a napfény teljesitménysürüsége viszonylag kicsiny (100 W/m² nagyságrendü a felszinen), gazdasági szempontból nem lesz visszatartó ereje.

Ráadásul úgy tünik, hogy a jövö fö nyersanyaga az elemi szén lesz, persze igen bonyolult molekuláris szerkezetekké "feldolgozva". A legkézenfekvöbb nyersanyagforrás tehát a levegö CO₂ tartalma (mint arra - ismét csak - a növények már rég rájöttek), igy inkább attól kell tartani, hogy ez az anyag kifogy, nem attól, hogy túlzottan felszaporodik. Igen valószinü, hogy egy idö után mesterségesen kell majd visszapótolni (célszerüen mészköböl - ott van ugyanis eldugva a széntartalék nagy része), legalábbis akkor, ha fenn akarunk tartani egy olyan szintet, ami mellett még nem pusztul ki az egész növényzet.

EOC
zyvex
FAQ