Amikor én elkezdtem.

Még a Minisztériumban voltam, internetezni is csak segítséggel ment. Mivel egy hajszállal már a 30-hoz közelebb vagyok, mint a 20-hoz, nekem a számítógép nem volt természetes, gyenge szám-tech óránk is csak középsuliban volt, ahol megtanultuk, hogy a power gombbal kell bekapcsolni. Az interneten való böngészés során rájöttem, hogy jéééé, nem vagyok egyéni ökör. Elkezdtem fotózni, bár nem tudtam, de belejön az ember. Aztán vettem számítógépet, ezen a fix pont nekem a power gomb volt, a többi ismeretlen. Aztán egy szkennert is vettem. Majd elkezdtem honlapot csinálni, amiről fogalmam se volt, hogy kell. Aztán az első nekifutás csőd lett, mert az időközben összejött anyag ahhoz a kerethez túl nagy lett, majd a következőhőz is túl nagy lett, s most csinálom megint újra.

6. Én magamnak fotózok elsősorban, a honlap csak azért van, mert magamnak beszkennelem, hogy ne kelljen több ezer képet végignyállazni, ha meg akarom nézni.
5. Általában minimum 2 dolgot csinálok egyszerre, olykor 3-at. Gyakran olyat, hogy az egyik munkahelyről megyek a másikba, onnan vissza az előzőbe. Nekem is jut idő fotózásra, úgy, hogy a hétvége nállam szent, nem megyek sehova, telefon kikapcs, only my girlfriend.
4. Munka mindig van, ezután már csak akarat kell.
3. Csak az első fele (a tanulópénz), a második fele már tökéletes.
2. Kérdezd meg azokat, akiknek van.
1. Végy egyet:-))