Én is számoltam egy kicsit, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni. Tegyük akkor fel, hogy két egyforma tömegű, mondjuk 60 kg-os ember húzza az 1 kg tömegűnek saccolt kötelet. Továbbá vegyük úgy, hogy a vesztes max. 500 N erővel képes húzni a kötelet. Amikor elérték mindketten az 500 N-t, akkor, mindkét küzdő felet 500 N erővel húzza a kötél. Az emberek egyensúlyát a szintén 500 N nagyságú tapadási surlódási erő biztosítja, melyről tudjuk, hogy az mindig éppen akkora, mint amennyire szükség van, természetesen a tapadási surlódási együttható által megszabott maximumun belül. Miután a vesztes az 500 N erőt tovább növelni nem képes, ellenfelének mondjuk sikerült 1 s alatt 1 cm-rel elmozdítani a kötelet. Ekkor a négyzetes úttörvényből kiszámítható, hogy a kötél gyorsulása ezen 1 s alatt 0,02 m/s*s (milyen értelmetlen volt a nagy gyorsulásokról szóló vitánk…). A kőtélre ható erők eredője így 0,02 N, tehát ekkor a győztes 500,02 N erővel húzza a maga kötélvégét, a kötél meg ugyanennyivel őt. Tételezzük fel, hogy a versenyzők olyan testhelyzetet vesznek fel, hogy a tömegközéppontjuk a kötéllel azonos magasságban van (az ember mégsem merev test) , ekkor a tömegközéppont gyorsulása is 0,02 m/s*s. A győztesre ható erők eredője tehát 1,2 N. Miután a kötél őt 500,02 N erővel húzza hátrafelé, a tapadási surlódási erőnek kell az 501,22 N-nyi nagyságot elérni. A vesztes oldalon is 0,02 m/s*s a tömegközéppont gyorsulása és 1,2 N az eredő erő. A kötél a legyőzöttet 500 N erővel húzza, tehát a tapadási surlódási erő 498,8 N nagyságúra csökken.