Helo.
eomer,
így igaz, az a szándékom, hogy ha nagyobbak lesznek a gyerekek, elválok a feleségemtől. Csakhogy a válás a gyerek számára mindíg válást jelent, ha kicsik, ha nagyok! Meg nekem egy csomó anyagi veszteség, amit nem biztos, hogy megengedhetek magamnak, ugyanis nem vagyok milliomos.

Bibic,
én már voltam pszichológusnál -magas az ingerküszöböm- de a feleségem csak röhög ezen, hallani sem akar arról, hogy Ő is eljöjjön. (Erről is írtam már, úgy az eleje táján. Az édesanyja feladatának tartom, hogy ismerje lánya természetét, de sosem ismerte mert tapló, pedig az ő személye kellene a probléma megoldásához. De ő erre mint mondom, alkalmatlan gyakorlatilag. Tudom, mert nemegyszer próbáltam szóbahozni nála, hogy szeretném ha segítene, "jószolgálatot" tenne kettönk felé mert véleményem szerint a lányánál lelki gondok mutatkoznak, de úgy nézett rám, mint borjú az újkapura és közölte velem, hogy magammal kéne inkább törődnöm!) Na, ezt még nem mondtam nektek! Jó, mi?
És megint ismétlem; egyáltalán nem jó, hogy "barátnőzök", de az egyik olyan, hogy nem zavarja semmi, egyelőre jó így neki. Nagyokat vihorászik, -túl van már néhány csalódáson- és szarik mindenre. Nem akar meghülyülni ennél jobban, ezért mindent pozitívan igyekszi fölfogni. A másikkal már nem tartok kapcsolatot, minden vita nélkül szakítottunk.

haramita,
örülök, hogy egyre többen vagytok, akik sikeresen beleképzelitek magatokat a helyzetembe. Úgy van, ahogyan írtad!
Olvassátok el mégegyszer haramita hozzászólását, mert ő is jót ír!

Különben az is jót ír szerintem, aki nem ért egyet velem!

Néha nekem is kuszának tűnik a fogalmazásom, főleg, ha utólag beleírok újabb gondolatokat.

Helo. cucu