Sziasztok,

élő példa - vagyok - a szervezet produktív működésére. A válóperem után, a stressz hatására produkáltam magamban a nyakamon, a pajzsmirigy mentén egy "jól tapintható 1-1,5 csomót", amelyet ultrahanggal - is - kimutattak. A leleteim alapján be kellett volna szállnom egy tepsibe és csöndbe eltemetni magam (kóros májfunkciók). A csomót ultrahanggal kimutatták.
Belgyógyászhoz kerültem, de ezzel egyidőben meredeken megváltozott az életem. Jó irányba. Munkahely, magánélet stb. Biopsziavizsgálatot csináltak az ultrahangos eredmények és vérvétel alapján. A doki vakarózás közben elmesélte, hogy a csomó elmúlt. Valószínűleg lelki eredetű volt. Ennek ellenére mindenféle kivizsgálást megcsináltak. (MR, sinti stb.stb.) De volt nincs.
Úgyhogy ahogy produkálni tudunk negatívat, ugyanúgy meg kellene tanulni jót is tenni magunkért. Hiszen amikor negatívan gondolunk magunkra az már marha jól megy, de ha azt mondjuk, hogy pozitív gondolkodás, mindenkiből előtör a "realista".
Nem olyan rég, ultrahangos kivizsgálás kimutatott egy cisztát. Az első pánik után végiggondoltam, hogy mi az amit tehetek. (az amúgy is egészséges életvitel mellett). Minden nap szakítottam arra időt, hogy valamilyen szinten helyrehozzam a testem. A jóhír az, hogy működött. Elmúlt a ciszta. És elég hamar. Tudom, hogy megvan az esély, hogy visszajön, de nem azt nézem, hogy mikor jön vissza, hanem azt, hogy mit tegyek, hogy még jobb kondiban legyek. Mégjobban élvezzem az életet. Nem egy betegséget hajszolok - nem akarok állandóan javítgatni - hanem megpróbálok előre nézni.
És még talán annyi, hogy a stresszt nem lehet kikerülni, így meg kell tanulni kezelni. Nehéz! De megéri.

üdv

CsDA