Helló fkmaster!

Amit írsz, az tényleg kemény. Ehhez képest az én jelenlegi (átlagos) állapotom egy rózsaszín lányregény. De tarts ki! Lehet, hogy egyszer még valaki vagy valakik pont ezért fognak nagyon becsülni, mert most kibírod, ami szinte kibírhatatlan! (Na ezért lehet, hogy megkapom a magamét.) Mi itt néhányan máris tisztelünk valamennyire, szerintem.

Amiket részegen csináltál, az bizonyára sokak szemében megbocsáthatatlan, de te csak saját magaddal vagy összezárva, és muszáj valamilyen szinten kijönnöd magaddal! Már írtam, hogy én is miket csináltam, és hogy nálam nem lettek súlyosabb következmények, az csak mázli!

A számolás nem tudom, milyen lesz hosszú távon, nekem az a nagy fekete négyes azért fontos, hogy lássam MÉG CSAK NÉGY.

A haveroktól való elszigetelődés szar lehet. Talán egy hasonlattal próbálok segíteni. Azért is jó, mert ezt egyébként alig merem leírni, más topikokban megköveznének érte:

Szóval nálam nem annyira a haverokkal van a baj. Viszont rengeteg baj van zenékkel meg könyvekkel, amik hosszú éveken át összekapcsolódtak bennem a piálással. Ezek a zenék meg könyvek valamilyen értékrend szerint valóban nagyon értékesek, színvonalasak, stb. De egyszercsak feltettem a kérdést: ki a fontosabb nekem? Kierkegaard vagy én? A Pink Floyd vagy én? És azóta, ha mérges leszek, és nincs türelmem elvinni az antikváriumba azt a könyvet vagy CD-t, amire megharagszom, akkor kidobom a kukába. Borzasztóan megkönnyebbülök. A múltkor az autópályán dobtam ki egy kazettát az ablakon (nyugi, messze nem jött utánam senki), és állati jól éreztem magam.

Arra gondolok, hogy én könnyen ugrálok, hogy EGY A FONTOS, NE IGYAK! Mert hozzád képes szégyenletesen jó helyzetben vagyok. Mégis ki kell tartanod: a piálás lenne a legrosszabb megoldás! Ahogy irregular írta (állati jókat ír): DRÁGÁN DOLGOZIK A MESTER!!! Még drágábban, mint a gyógyszereid!

Szóval: Fel a fejjel: "lesz ez még így se"! A filmet ismered (Jack Nicholson)?