Köszönöm válaszod!

Totálisan kikészülve noveber vége és január környékén voltam, azóta csak a heves kedélyállapoit-változások maradt, hogy némi eufemizmussal éljek.
Az index Lelki, bajok, ill. depresszió, továbbá a Korridor Bura fórumain kinyavalyogtam akkori időszakom legjavát, ahogy apafej60 sem itt kezdte beszámolóját, ide már szinte csk azért írtam, mert felhívták rá figyelmemet, ill. új arcok megismeréséért. Itt most pezseg az élet, a többi topic lehalófélben, így ide jöttem beszélgetni. Munkahelyi netes vagyok reggel 7-től du.3-ig hétköznap, akkor is, csak ha ráérek.
Én a kezdetben sem tartottam a napszámolgatást semminek, azt sem tudom pontosan, mikortól datálható szite szeszmentes periódusom.

Soha nem volt jövőképem, az ivás előtt, még gyerekként a szülői teljesítménkényszer elvárásainak megfelelve vegetáltam. A nagyon rossz végről nagyon közeli élményeim vannak, s voltak tíz éve.

Köszönöm a vigasztaló szavakat, társaságot váltani nem tudok, enyi idősen nem jönnek új haverok, baártk meg különösen. A jelenlegiekkel hétvégenként a "száraz" tényekre koncentrálódik beszélgetésünk, néha lehúzom őket is, mint a WC-láncot, ha rendesen magam alatt vagyok. Társaságom egyébként nem alkoholistákból, hanem alkalmi, hétvégi iszogatókból állt, csak eddig szórakoztató voltam, most meg passzív. Hétköznapi társaságom a négy fal, meg havonta a pszichiáter, időnként pszichológussal játszadoztam végig néhány tesztet unalmamban, saját kíváncsiságomra (MMPI,MAWI).

Visszaszoktam a cigaretttára, ami nélkül három évig kibírtam, kényszeres pótcselekvés, mindegy.

Nekem sikerélményt abszolút nem adott az, hogy nem iszok, mert a valóságot csak tisztábban látom szörnyűnek és elviselhetetlennek, korábban is felnagyítottam problémáimat, ma már lassan erre sem lesz szükség, mert annyi összejött. Riadt para, alkalmi pánikrohamok, a meglévő elvesztésétől való egyre kínzóbb félelelem és reszketés (mint Las Vegasban:).