Én viszont azt javaslom, hogy a kis lépések is jelentős lépések. Nem kell rögtön a csúcsra törni, és nem kell megijedni attól, ha időnként visszacsusszan az ember.

(Egyszerűen nem tudjátok elképzelni, hogy VALÓJÁBAN mennyien vannak azok, akiknek ugyanilyen problémájuk van, sőt baráti családi stb körben mindezt tudják is, csak éppen nem csinálnak ügyet belőle.)