Addig is, gyorsan bekopizom ide, hogy mit írtam az ímént a másik topikba. Ide is tartozik! A magányra szoktam mondani: a saját bőrünkben mindig egyedül vagyunk. Ennél csak egy rosszabb van, ha már a saját bőrömben sem vagyok egyedül...

20-30-40 év lappangási idő. Rosszabb, mint az AIDS.

A bátyám pl. egy ideig hasonlóan ivott, mint én (talán kevésbé szélsőségesen), aztán ráállt arra, hogy minedennap borozik, egyedül. Mondom, majdnem 60 éves (16 évvel idősebb nálam), de rendesen elbutult, szinte sohasem teljesen józan, egyedül él, már nem tudok vele kommunikálni. Neki már püffedt az arca, elhízott, és mivel orvos és gyógyszer helyett is piál, egy kezeletlen influenza miatt megsüketült a fél fülére.

Ez azért különösen gáz, mert gyerekkoromban félisten volt nekem.

A Józsi bácsi meg egy ismerősünk, ő is 60 körül lehet. Tök rendes pasi, de az építőiparban dolgozott világ életében, és keményen ivott. Sose gondolta, hogy ez baj, a környezetében mindenki ezt csinálta. Remek történetei vannak arról, amikor tökrészegen buliztak a vállalati üdülőben, és az üzemorvos-nő volt a főkolompos. Már rég elvitte a mája - az üzemorvost. Józsi bácsi egy-két éve részegen beleesett valami gödörbe, és össze-vissza törte magát. A vérképe alapján meg az orvostudomány mai állása szerint nem lenne szabad életben lennie, és így sem bírja megállni. Pedig, ha iszik, pillanatok alatt delíriumos állapotba kerül, reszket, elveszti az eszméletét, stb.