Sziasztok!

Valójában már nagyon régen olvasom ezt a topicot, a legeslegelejétől, kisebb kihagyással. Szépen fejlődik, az emberek persze cserélődnek bizonyos periodicitással, de ez így van jól.

Ahogy olvastam Józsi (Hofi 47) gondolatait, nagyon is egyetértettem vele. Ő azt mondja, KITARTÁS kell. Ez pedig egyenértékű a szellem, a lélek egyre nagyobb fokú megtisztulásával, a rögeszmék és a ragaszkodás elengedésével. Nagyon nehéz, mondanom sem kell, nekem sem sikerül mindig és jól, de törekszem rá, és ez az első lépés.

2002 februárjától 5-6 hónapig csináltam egy szigorú diétát, és különösebb változást nem vettem észre, inkább csak a megfázások száma, a tünetek mennyisége csökkent, de nem múltak el. Aztán beleestem az eper csapdájába, amin azt kell érteni, hogy ahogy megjelent az első fincsi gyümölcs, nem bírtam ellenállni neki, és azt mondtam magamnak: egy kis gyümölcs nem fog ártani, végül is természetes, és még mindig tartom a többi dolgot... csakhogy utána jött a dinnye meg a barackszezon, és a tetejébe a barátaink esküvője, amin már nem tartóztattam magam. Akkor még azt hittem, hogy ha egy nap kirúgok a hámból, nem lesz semmi baj, a gyümölcsökkel bővített diétát tudom folytatni. De őszintén be kell valljam, nem tudtam. Az egy napi - igaz, tetemes mennyiségű - torta, cappuccino, és egyéb finomságok annyira feléleszthették a fennmaradó élősködőket, hogy utána már nem hagytak békén, és követelték az édességet stb.

Egyébként azt kell tudni rólam, hogy születésemtől kb. a diéta elkezdéséig naponta 1,5 - 2 tábla csoki és egy csomag chips állandóan eltűnt a gyomromban. Emellett ettem közepesen sok húst, és mindent, amit az átlagember eszik. Gyümölcsöt és zöldséget pedig nem szerettem igazán. Persze a diéta ennek gyökeresen az ellenkezője, így fájt is rendesen, amikor rászántam magam. De érdekes módon néhány (talán 2-3) hét után csillapodott az édességvágyam, amit olykor almáspitével csillapítottam (teljes őrlésű lisztből, cukor nélkül persze).

Folytatnám a történetet...tehát 5-6 havi szigor után jött a gyümölcskorszak, majd a totális visszatérés az édességekhez. Nagyon eldurvult a helyzet, egyszerűen nem volt megint önuralmam. Mindenfélét összezabáltam, szó szerint. Aztán 2002 végére valahogy megint felfigyeltem a témára, voltunk barátommal (aki hozzám egész hasonlóan táplálkozik) egy nyílt nap félén, természetgyógyász napon, ahol az előadások és a vásárban kapható ételek újra erre terelték a figyelmemet. Meg is vizsgáltak (íriszdiagnosztikával, vérkristályanalízissel, számítógéppel), és az eredmény katasztrófa volt. Szinte minden létező helyen beteg, legyengült, cisztára hajlamos és gombával fertőzött voltam. December végére ért be a fejemben a gondolat, hogy újra váltani kéne, és szilveszter napját jelöltem ki utolsó napnak, amikor még dőzsölhetek. Új év, új hozzáállás. Januártól egy kevésbé szigorú, majd februártól húsmentes, teljesen szigorú diétát folytatok, amibe egy hónap után visszaiktattam az almát és a burgonyát.

Annyit tennék még hozzá, hogy a diétát nem is diétának kéne nevezni, hanem egy természetes életmódnak, szemléletnek, amelyhez nagyban hozzátartozik a sok mozgás és a szellemi kipihentség is. Ez utóbbi kettővel még eléggé hadilábon állok (stresszesek a mindennapjaim, és kevés időm, vagy inkább kedvem van mozogni, ami nagyon szomorú), de próbálok ezen változtatni, és a mozgás terén már elég jól haladok.

Arra jöttem rá, hogy pontosan addig vagyok egészséges, amíg figyelek arra, hogy egészségesen egyek. Amint elengedem magam (édesség, összevisszaság), újra erősödnek a tünetek, akár szaporodnak a gombák...mindegy, hogy hívjuk, szerintem a hosszú távon van a hangsúly.

Mi a véleményetek erről?

Eni