Arisztoxenosz 6.
Eztán meg kell mutatnunk a genosok* különbségét , a
szerint, hogy mozognak a mozgó hangok, 'kinoumeoi
ftongoi'*, megmutatva a helyet, ahol "élnek", a 'topos'-t.
mindmáig ezt a témá't teljesen mellőzték , így ezzel
foglalkozva,kötelességűnk , hogy az alapoktol
induljunk el, mivel nem létezik semmilyen előzmény.
Mindezek után először az 'asyntheton diastema'-ról'*, a
nem összetett hangközökről kell beszélnűnk, aztán a szintetikusokról . A 'synthetikus diastema'-nál*,- melyek
skálák -,szűkségszerű, hogy tegyűnk néhány észrevételt ,
az asyntetikus diasztémák szerkezetéről is. A
teoretikusok nem érzeték szűkségét ezzel foglalkozni .
Eratokles* egyedűl csupán arra szorítkozik, hogy két
melodikus mozgást említsen, elindulva a 'dia
tessaron'-tól*, felfele illetve lefele, nem tisztázva
azt sem, hogy ez az indulás lehetséges minden
diasztémáról, és nem hivatkozik semmilyen
törvényszerűségre. Nem tisztazták a diasztémák , azt ugyanis, hogy létezik-e egy szilárd
alap, mely megmutatja az összetötelét minden
diasztémának, és helyzetét a többiekkel, valamint,
hogy mindez milyen körűlmények köt jön létre...
Minderről sem bizonyítva sem bizonyiték nélkűl nem
tesznek említést. Következesképp, annak ellenére, hogy
egy csodálatos rend létezik a dallam szekezeteben, a
zene arra a rossz sorsra itéltett, azok hibájábol, akik
ezen kérdésekbe kontárkodtak. Semmi sem hasonló ahhoz
a tökéletes rendhez, amit a hallás érzék nyújt.
Minderről megbizonyosodunk ezen értekezés során. Most
azonban a zene egyéb részeiről kell szólnunk.
Miután kiderűl, hogy mi módon viszonyulnak egymáshoz
az aszintetikus diasztémák, szólnunk kell elöjáróban
ezen systemákról, mint ahogy a tökéletes systemáról*,
megmutatva hogy hány van belöle, aztán folytatva
megjelenitjűk nagyság szerint sorban,
megjelölve kűlönbözőségeit, nagyság, összetetel , forma szerint,
úgy hogy egy se maradjon ki.
Ezzel a terűlettel edddig meg senki sem foglalkozott.
Eratokles probálkozott, bizonyítás nélkul, hogy
megszámolja egy részét ezen fajoknak. De semmi
lényegest nem mondott, hanem mindenben célt tévesztet,
még az érzékek adta észrevételeket sem fogta fel
helyesen. Minden szisztéma, egy kivétellel, a
látókörűkön kívúl esett. Egyetlen nagyság
vizsgálatával probálkozott meg Eratoklesz -, a dia
pasonnal*,érzékszervek tanúsága nélkúl ,- bizonyítékot
adni a diasztémák számára és ismétlődésére. Nem
sikerúlt észrevennie, hogy egy ilyen módszer nem
ad egy hétfokú skálát, hanem a hét többszörösét,
kivéve, ha létezik még a dia pete* es a dia tessaron
séma*, csakugy mint a melodikus kapcsolódás törvénye .
Folytassuk a dolgozatot a következő fejezeteinek ismertetesével. Amikor valamely genos skáláit megszámoljuk hozzátéve még a változatokat , alfajokat,
össze kell vetnűnk a klímákat, megismételve a számbavételt . Ez a kutatás nem történt meg a a harmonikus teoretikusoknál , mivel nem tartották
fontosnak. Mert nem értették meg jól, pontosan mi is
ez a "mixis"*. Eztan a szót a phongusokra tereljűk,
mivel a diasztémák nem adnak lehetőséget a ftongusok
kellő megértéséhez.
Ezen felűl minden egyes szisztéma, ahogy a hangunk
valamely pontjára helyezzűk, melodizáljuk , ez az
elhelyezés nem hoz valamely változást ezen skálában, a
létrehozott dallam azonban ezen elhelyezés révén, nem
veszi magára a szokásos kűlönbséget,...
Szűgséges tehát, hogy az aki ezen tanulmányba fog,
foglalkozzon a hang szintre helyezéssel általában,
reszletekbe menően, amennyire csak célszeru. Más
szoval, a skálak természete kötelezőve teszi, hogy
megvizsgáljuk tulajdonsagaikat, a hang terjedelmét, a
tónusokat.
Nem szabad azok hibájába esni, akik a skálák
kialakításakor "súritettek" (katapyknosin), hogy a
ftongusokat kellőképp megértsék.
A "harmonikusok" kozul nemelyek tulzasba esve
megprobaltak egy suru skalat szerkeszteni (diagramma).
Ezek tehat a reszei a harmonia tudoamanyanak. A
kovetkezokben megelolegezunk egy rovid korulirast.
Az elso tehat az oszes problema kozul, mellyel
foglalkoznunk kell, hogy pontositsuk a sokfele fajta
mozgast es azok kulonbseget...
Aristoxenos "poligrafoteros" volt, a zenen kivul irt
filozofiai, historikus es mas muveket. Sajnos
mindebbol keves maradt rank. Az okori szerzok kozul,
Pseudo-Plutarchos Peri Mousikis cimu muveben nagy
tisztelettel szol rola. A szinhaz Aristoxenos idejeben
"elbarbarosodott", " i pandimos mousiki proeliluthen
eis fthoran"(90,FHG 2,291 toredek). Athinaiostol
(14,31 632ab) tudjuk, hogy azon keves zeneertok, akik
meg ismertek a regi muveszetet, Aristoxenos korul
gyultek ossze, nosztalgiaval emlekezve a regi zene
szepsegere, siratvan romlasat.
A mai olvasot zavarba ejti Aristoxenos. Hol szinte
kovethetetlenul szikar, mashol meg szorszalhasogato
reszletezesbe feledkezik, ujra es ujra osszefoglal,
maniakusan hangsulyozva a modszert, amit ertekezese
kovet. Egy pelda erre,- most meg az ogorog szoveg
kiseret nelkul, erzekeltetve e jeles tarsasag
osszejoveteleinek hangulatat:" Meglehet, jobb volna
megelolegezni ezen ertekezes gondolatvezeteset. Igy,
tudvan az utat amit majd megteszunk, konnyebben
haladunk, ismerven minden alkalommal, mely ponton
vagyunk, nem esve aldozataul a tudatlansagunknak,
hamis kepet alkotva a temankrol. Mint ahogy
Arisztoteles szokta felemlegetni a tortenetet, mint
jartak Platon hallgatoi kozul a legtobben, mikor a
"peri tagathou" tanitast tartotta. Mert ugy jottek
ezen orakra a hallgatok, hogy azt remeltek, majd
nyernek valamit, emberi javakra gondolva, mint
gazdagsag, egeszseg, befolyas, es minden, altalaban a
szerencse kinalta kiveteles ajandekra. Amikor azonban
megbizonyosodtak rola, hogy a tanitas a matematikaval,
a geometriaval, asztrologiaval, az "eggyel mint
olyannal" foglalkozik mint valosagos "agathon"-nal, ez
ugy latom, nekik teljes parodoxonnak tunt. Mindezek
utan egyesek ocsaroltak a dolgot, masok rossz hiret
keltettek. Mi volt az oka mindennek? Az, hogy nem
ismertek az eloadas tartalmat, mint ahogy az
Erisztikusok, felreertettek az "agaton"-t ,(koznapi
jelentesetol megtevesztve ), es tatva maradt a szajuk.
En meg vagyok gyozodve arrol, hogy ha valaki
megelolegezte volna a tanitas temajat, az az
erdekteleneket arra kesztette volna, hogy menjenek el,
az erdeklodoket pedig, hogy johiszemuen maradjanak, es
oruljenek az eloadasnak. Ezert Arisztotelesz, mint O
maga mondta, elorebocsatotta mindazt, ami az
eloadasanak targya volt, a metodussal egyutt, melyet
kovetett. Ezert a legjobb nekunk is, mint azt az
elobbiekben mondottuk, hogy felvilagositsuk a
hallgatot. Mert gyakran tortennek effele tevedesek.
ogorog szoveg:
Eit apodoteon tas ton genon diaforas [autis] tas en
tois kinoumenois ton ftongon*, apodoteon de kai tous
topous en ois kinountai. touton d' oudeis peri oudenos
popot' eshisken ennoian oud intinoun, alla peri panton
ton eirimenon autois imin anagkaion ex arhis
pragmateuesthai,pareilifamen gar ouden peri auton
axiologon. Meta de touto peri diastimaton asintheton*
proton legteon, eita peri syntheton*. anagkaion de
aptomenois imin syntheton diastimaton ois ama kai
systimasin einai pos symbainei peri syntheseos ehein
ti legein tis ton asyntheton diastinaton. Peri is oi
plestoi ton armonikon* oud oti pragmateuteon ystondo'
dilon d' imin en tois embrosten gegonen. Oi de peri
Eratoklea* tosouton eirikasi monon oti apo tou dia
tettaron* ef ekatera diha sxizetai to melos, ouden out
ei apo pantos touto gignetai diarisandes oute dia tina
aitian eipontes oud yper ton allon diastimaton
episkepsamenoi tina pros allila suntithendai tropon,
kai poterpon pantos diastimatos pros pan orismenos tis
esti logos tis syntheseos kai pos men ex auton pos d'
ou gignetai sustimata i touto aoriston estin' peri gar
touton out apodeiktikos out' anapodeiktos op' oudenos
popt eiritai logos. Ousis de thaumastis tis taxeos
peri tin tou melous sustasin ataxia pleisti mousikis
up" enoion kategnostai dia tous metakeheirismenous tin
eirimenin pragmateian. Ouden de ton aisthiton tosautin
ehei taxin oude touautin. Este d' imin dilon touth
outos ehon, oan en auti genometha ti pragmateia, nin
de ta loipa ton meron lekteon. Apodeithenton gar
asuntheton diastimaton on tropon pros allila
suntithetai peri ton sistimaton ex auton sustimaton
lekteon peri te ton allon kai tou teleiou, ex ekeinon
apodeiknuntas posa esti kai poi' atta, tas te kata
megethos auton apodidintas diaforas kai ton megethon
ekastou tas te kata synthesin kai tas kata [to' shima
diaforas opos miden ton melodoumenon mite megethos
mite shima mite sunthesis [mite thesis] anapodektos i.
Toutoou de tou merous tis pragmateias allos men oudeis
popth' ipsando'Eatoklis d'epeheirisen anapodeiktos
axaritmein epi ti meros' oto d' ouden eiriken alla
panta pseudi kai ton phainomenon ti aisthisei
diimartike, tetheoroutai ot autin kath autin
exitazomen tin pragmateian tautin. Ton d' allon
katholoy men kathaper emprosthen eipomen oudeis iptai,
enos de sustimatos Eratoklis epeheirise kat' en genos
exarithmistai ta sximata tou dia pason* anapodeiktos
ti perifora ton diastimaton* deiknus, ou katamathon
oti mi proapodeihthendon ton te tou dia pente*
shimaton kai ton tou dia tessaron* pros de toutois kai
tis suntheseos auton tis pot' esti kath' in emmelos
suntuthentai pollaplasia ton epta sumbainein gignestai
deiknitai' etithemetha d' en tois emprosthen oti outos
hei, dioper tauta men afeistho, ta de loipa legestho
ton tis pragmateias meron. Exirithmimenon gar ton
systimaton (ton) kath' ekaston ton genon kata pasan
diaforan tin eirimenin mignimenon palin ton genon
tauto touto poiteon' pragmateuteon' oude gar autin tin
mixin* ti pot esti kakanemathikesan. Touton d'
ehomenon esti peri ftonggon eipein, epeidiper ouk
autarki ta diastimata pros tin ton ftongon diagnosin.
Epei de ton systimaton ekaston en topo tini tis fonis
tethen melodeitai kai, kath' auto diaforan oudemian
lambanontos autou, to gignomenon en auto melos ou tin
tuhousan lambanei diaforan alla shedon tin megistin,
anagkaion an eii to tin eirimenin metaheirizomeno
pragmateian peri tis fonis tonou katholou kai kata
meros eipein ef oson esti dikaion' esti d' epi
tosouton ef oson i ton sustimaton auton simainei
fusis. Peri de systimaton kai topon oikeiotitos kai
ton tonon lekteon ou pros tin katapuknosin* blepontas
kathaper oi armonikoi alla tin pros allila melodian
ton sustimaton ois epi tinon tonon keimenois
melodeisthae sumbainei pros allila. Peri touton de tou
merous epi braxi ton armonikon eniois symbebiken
eirikenai kata tuhin, oy peri toutou legousin alla
katapuknosai to diagramma*, katholou de oydeni shedon
en tois emprosthen faneron gegenitas touth imin' Esti
d' os eipein katholou to meros touto tis peri
metabolis pragmetais to sunteion eis tin peri melous
theorian.
[Az ujgorog szoveget kesobb csatolom, sietve elkuldve az ekezetes javitast, felven, nehogy mint tobb napi munkam, megint megegye a 'rosseb' :) egyenkent szemezgetven az betuket.]
