Aristoxenos szerint a symposiont kisérő zene feladata, hogy tompítsa a bor erejéből fakadó hevületet és megőrizze a lelki egyensúlyt, azaz hogy a bor kiváltotta ütemtelenséget és tántorgást követően állítsa helyre a rendet és a helyes mértéket. Ez ad alkalmat a symposionokra elégiákra. Mindezek ellenére olybá tűnik, hogy itt már a zene katartikus hatását nem eredeti értelmében értik. A görög kultuszban általános elismertségnek örvend az az elképzelés, hogy minden rezdület a túlzásra törekszik és időről időre ki kell hogy süljön. Ez adja a nyitját sok szokás megértéséhez. A zene katartikus hatása abban áll, hogy azáltal előidézője ama kisülésnek, hogy a lelket gyorsan juttatja el a mámoros túlzás állapotába. Miképpen Aristotelés szerint a tragédia azáltal gyógyít ki a félelemből, levertségből és szánalomból, hogy a lélekben betegessé fokozódott affektusokat a cselekmény révén gyorsan tetőfokukra segíti, utána a lélek nagyobb mértékben mentesül azoktól. Ily módon a symposion esetében is a borivás és a zenehallgatás eredeti célja az, hogy a mámor tántorgását és fékevesztettségét a ritmus és a bor révén oly mértékűre fokozódjék, hogy a lélek utána kisültsége lévén már szabadnak érezze magát. Minden egyes orgiasztikus kultusznak az az értelme, hogy a kérdéses istenség vadságát béklyóitól megszabadítva egyszerre robbantsa ki, hogy az azt követően bennünket békén hagyjon és kegyes legyen hozzánk.
Ide tartoznak Archilochos gúnydalai is. A Démétér-kultuszban mindenkinek megvolt az a joga, hogy természetének minden irigységét, gonoszságát, gyűlölködését, gunyorosságát, valamint a tisztességtelen beszédre való hajlamát szavak révén a kisülésig fokozhassa. Itt azután minden kitörhetett az emberből, amit addig különben eltitkolt, az ünnepély mámora megengedte ezt és a kultusz egész ünnepélyessége lehetővé tette, hogy itt csak szavak formájában jusson el mindaz a kisülésig, ami egyébként akár tettlegességig is fajulhatott volna. (A régiek a szavakkal vívott párbajon kívül egyéb bajvívást nem ismertek.) Még maga Platón is azt a meghatározást találja tenni (a Törvényekben [935. sk.]), hogy a nyilvános harci játékok alkalmával jutalmakat és díjakat kellene kiosztani, s hogy ennek alkalmával minden polgárnak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy annak megfelelően nyilváníthassák ki egymásnak dicséretüket vagy rosszallásukat, hogy a másik miként vívta meg küzdelmét a harci emelvényen és az életben. Csak töltsék be az ötvenedik életévüket és mondhassanak magukénak egy nemes cselekedetet, s ezen legyen beszédük mentes a haragtól és szellemességtől ékes. Minden jambikus, komikus és lírikus szerzőnek azonban meg kellene tiltani, hogy haraggal vagy anélkül másokon mulasson. -- Látható, hogy Platón korában milyenek voltak az erkölcsök.

(részlet)