Most, hogy van egy jó stabil szerkezetem, elkezdtem a "megértett" elv szerint gondolkozni!
Igen, a megértett, az erősen idézőjeles!

Tehát: A vasfegyverzetben "összegyűjtött" indukció a légrésben elhelyezett álló leszedőn keresztül záródik. Pontosabban a forgó mágneses térben áll a leszedő, és ebben a leszedőben indukálódik az áram, amit a légrésben forgó rézgyűrűn és a leszedőn keresztül csatolok ki.
Tovább gondolva, itt is megtalálható az elmozduló mágneses térben lévő vezető, aminek a két végén áramot mérhetünk.

Meglehetősen bosszantó, hogy nem lehet megúszni a leszedő csúszása nélkül a dolgot.
Pedig azaz elméleti megoldás is eredményre kellene, hogy vezessen, amit az alábbi képen lerajzoltam! De mint a fénykép mutatja, meg is csináltam, és nem ad feszültséget!

A rajz magyarázataként:
A forgórész félmetszetére az egyszerűség kedvéért nem rajzoltam rá a vasakat, de az indukció amúgy is így zárul! A mágnesen kívül záródó, vele együtt megforgatott indukcióba belehelyezem a félig árnyékolt tekercset (úgy ahogy árnyékolt). Ekkor a nem árnyékolt oldalában menetszám-szorosan kellene az egy leszedővel levehető feszültségnek megjelennie. De nem teszi! Volt már előzetesen olyan deszkamodell, ahol ezt néhány pillanatra ki is mértem egy hárommenetű tekercs kb. kétszeres feszt adott a csúszó érintkezőn keresztül, de bizonytalanul. Akkor tévedtem, vagy valamit elhibáztam, mert itt nem jön létre semmi.

Miért?