Kedves JFEry!

Az én 100éves emlékeimben kotorászva, találtam egy gondolatsort: Az indukált feszültség (és áram) az indukcióvonal metszésből származik.
Most egy kicsit felejtsük el a "FI"-t.
Képzeljük el a 13 cm-es korongodat a mágnesek között, melyet sok-sok "Bé" döfköd át (mondjuk teljesen homogén eloszlásban). Ha ebben a környezetben forgatod a korongot, és figyeled a "bé" elmetszéseket, akkor az alábbi eredményre jutok.
- az elképzelt elemi szál el-el metszi a "bé"-ket, tehát van indukált feszültség és van indukált áram.
- azonos idő alatt az tengelye felöli végen kevesebbet, a korong szélén többet bír elmetszeni, (nagyobb a változás) kifele nagyobb U és I mennyiségeket kapok.
- (mivel homogén mágneses térben forgó korongról van szó, ezért) az egész felületen ezt az eloszlást kapjuk (elemi szálak megsokszorozása).
Ez a kép engem a radiál légcserélőre emlékeztet (talán), ami a régi porszívókban is van. Belül a "korong" közepén kicsi a nyomás, tehát szív-ja, kívül pedig nagy, tehát nyom-ja a levegőt.
Ezt a koncentrikus (egyen)potenciálú képet elemezve, nem jöhet létre a "visszarúgás".

Mivel az egyik töltéshordozó a kerületre van passzírozva, - ami ugyebár egyen-potenciálú - simán körberohanhat a szénkeféhez, és ezért (?) lehet nagy áramokat levenni.
Természetesen figyelembe kell venni a korong (kerület menti, kerület szerinti) ellenállását is. ... Talán ezzel a gondolati háttérrel lehetne tesztelni a sok-sok szénkefés v. higanyos leszedési módokat.

A mágnesed nem fedi le egészen a korongot, csak kb 12 cm-t belőle, ezért a kerületi peremen hatás szegény lesz. Azt, hogy ez mire jó azt még nem tudom. (Lehet hogy lényegtelen?)

Ellenőrzésképpen kellene egy kísérlet.
A korongot lássuk el óralapi megjelölésekkel.
A mágneses teret csökkentsük le az Origó,1óra,2,3,4,5,origó területre.
És így végezzünk méréseket: 1 óra, 3 óra és 5 órai pontoknál.

Itt már kellene tapasztalni "visszarúgást"

Ha van kedved és (értelme) ezen méréseknek, akkor kíváncsian várom az eredményeidet.