Szia Sheila!

>>>Olyan sokat emlegetted a Rendszerelvű gondolkodás művészetét...<<< sheila
Igen, igen ezt azért szerettem meg, mert az NLP erre a gondolkodásmódra épített.
A részlet semmi, az egész a minden. :-)

>>>hogy össze-vissza lapozgattam, keresve, ami engem érdekelt hirtelen, és azért nem értettem belőle semmit.<<< sheila
Ez akkor jó módszer, mikor ismerkedsz, és térképezed a térképet. És ha menet közben találsz magadnak egy feladatott, akkor már ismered az utat a térképhez.

>>>Itt azért még nem tartok. De remélem, hogy van annyira fejlett az intuicióm, hogy észreveszem, ha meg akarnak vezetni. De ha olyan jól csinálják, akkor akkor sem veszem észre, ha kifejezetten erre figyelek. :-( <<< sheila
Észrevehető :-), ha paranoiás vagy ha ismered a mentális modellek fogalmát. Ami olyan gondolat, ami cselekvésre ösztönöz.

>>>Szerintem csak akkor tudok élni a tapasztalataimmal, ha eleget gyakorlok ahhoz, hogy az a folyamat, amit leírnak öszötnösen menjen, mint az autóvezetés. :-)<<< sheila
Ez a hasonlat nekem is tetszik. Mennyi idő alatt tanultál meg vezetni? Nekem 21-nap induláshoz elég volt. Induláshoz? Igen, mert utána rájöttem, hogy csak most kezdődött az igazi tényleges tanulás. Mert a tanfolyamon volt mellettem egy profi, aki segített, gyakoroltatta azt, hogy legyen elég bizalmam és rutinom a vizsgára. Hogy aztán nélküle az életbe is tovább finomodjon, és javuljon a rutin. Vagyis ha élsz a gyakorlattal, akkor, közben is tanulsz. Mondjuk olyan helyekre, utakra tévedsz? Ahol még eddig nem jártál. De ha még egyszer arra járnál, már volna ismereted, amivel rendelkezel.

Tévedés volna, az t képzelni, hogy ELsőre rögtön ÉRtHETŐ. És ha szeretném, hogy elsőre ne legyen érhető azzal, már szándékosságot is belecsempészek. Azért, hogy még foglalkoztasson. :-)
Természetesen nem kötelező. De mikor leesik a poén akkor tényleg egyszerű.

Hiszen egy vicc poén nélkül, olyan mikor valaki betanulta volna elsőre a poént. És csak azért nevet, mert azt is előre betanulta. Az írások, amit bepötyögök nem ilyenek. Teli telis vannak oda visszacsatolással. Amit egy racionális megközelítéssel nem lehet könnyen kihámozni. Így ehhez, mégiscsak igénybe veszi az intuícióit.

Ez lehetne olyan is, hogy ebből nekem nem látszik semmi. És lehetne az is, hogy ez pont nekem szól. Ha meg mégis neked szól, akkor vedd észre azt, amiből megtanulod a rekurziót.

Míg egy fizikai cselekvés lehet, hogy napokat vesz igénybe, addig a gondolkodás megváltoztatásához elég lehet egy pillanat. :-) Az NLP ezért a gondolkodással kezdi. Mert az szerintem lágyabb, képlékenyebb. És ha valahol már változunk, akkor változtunk. És ha úgy változunk, hogy ez kihatással van a külső viselkedésünkre akkor már megérte. :-)

>>>Nem tudok egyszerre tudatosan figyelni arra, hogy valaki mit mond, és arra, hogy hogyan mondja. Rám ugyanez igaz. Ennek a hogyannak öszötnösnek kell lennie, ahhoz viszont sokat kellene gyakorolni, ezt viszont szerintem úgy nem nagyon lehet gyakorolni, hogy elképzelem, hogy társalgok.<<< sheila

Egy egyszerű kérdéssel fordulok ahhoz, aki ismeri a választ, és kérem, hogy segítse tudatosítani benned a választ.
Mit jelent az, hogy sokat kell gyakorolni?
Pontosan mit értesz azon, hogy kell? Mert nem kell sokat gyakorolni akkor, ha már elsőre is egyszerű is érthető. Ezt vedd akkor figyelembe, ha szeretnél valamit megtapasztalni.
A térkép az térkép. A tapasztalat meg tapasztalat.
Ha csak egy térképet memorizálunk, akkor lehet egy nagyon pontos térképem. De kihagyhatjuk a lényeget. Pl. Hogy hova is, tettem azt a térképet mikor is tapasztalatokból szeretnék új térképet megrajzolni?
Melyik a jó térkép. Az amire azt mondják, hogy ez az egyetlen ami működik. :-)
Vagy az, amit a személyiséged segítségével magadnak újrarajzoltatsz.
Az NLP a térkép készítéséről szól. És még ez is képlékenyen változhat. Változhat, mert ez is egy térkép. :-)

Nem egy csak formula típusú módszer. (agykontroll, scientológia, meg sok más még.)
Ha ezt csinálod, ez fog történik.
Hanem
Ha így közelíted meg, akkor pontosabb a tapasztalat. És lehet, hogy még így is kihagytál valamit. Nem úgy állít, hogy ez a legjobb. Hanem ezt már ismerjük és elég gyakran eredményes. De biztosan lehet, még jobbat találni. :-)

És lehet. Mert egy nyílt rendszer az NLP. Ott változtatsz rajta, ahol számodra változtatni lehet.
Így az NLP olyan, mint mikor most tanulsz meg egy másik nyelvet. És ezzel egy másik gondolkodást. Vagyis kitágul a szókincsed, és nem beszürkül. Vagyis segíti, hogy tisztább és tisztább legyen. Anélkül, hogy a másikra rá kellene erőltetni bármit. Ha valami nem érthető, akkor tudjál, célzottabb kérdésekkel feltárni. Mint mikor egy régész dolgozik. De a régésznek valamennyire ismerni illik azt a kultúrát, amiből a leletek származnak. Különben a régész saját fantáziájával torzítja olyanra, amit éppen szeretne találni. Vagyis meghamísítja a tapasztalatait. Nem tudd elvonatkoztatni attól, amit találni szeretne.

A szövegeim olvasása egy gyakorlás. Akinek szól, az megértheti. Akinek nem annak, hülyeségnek, fog tűnni. :-) És így már elértem, hogy csak azok olvassák, akik megtanulnak olvasni a sorok között.

>>>Én meg pont az elenkezőjét hitetem el, de nem szándékosan, csak valahogy így alakul, végülis ez a környezettől is függ. De azt nem értem, hogy mi célod van ezzel, hogy bátortalanságot kommunikálj. Ettől jobban megbíznak benned, úgy gondolod ?<<<

Nem szükséges ott megbízni, ahol én sem bízom még. Mégis jó gyakorlat ahhoz, hogy másoknak egy tükröt készíts. Magukra ismerjenek. És változzanak ott, ahol már nincsenek a „de” „csak” és „ha” szócskák a mondataikba. :-)

>>>Sajnos nem csak olyan emberekkel kell komunikálnunk, akivel azértbeszélünk, hogy jól érezzük magunkat.<<< Sheila
Hát, ha sajnos nincs csak ilyen, akkor ne sajnáld tovább. Azt, ami csak egy érzés és segít jelezni, hogy a másik nem szeretné jól érezni magát veled. De te nehogy bedőlj nekik. :-)
Mert ha rajtad múlna a másik jó érzése, akkor régen rossz volna a világnak. Hiszen lehet, hogy halálra kacagtatnád a kellemes társaságoddal. És meghalna a sajnálat. Amint egy nagyon érdekes érzés. :-)

>>>Hát igen, te meg tudod engedni magadnak a harmóniát, de én még nem. Pont ezt a harmóniát keresem magamban, ilyen olyan eszközökkel, most éppen nlp-vel, vagy agykontrollal, vagy bármivel, ami segít ebben. Persze én nem nagy filozófiai dolgokkal kezdem, csak egyszerűen az életemet szeretném jobbá tenni. Apró lépésenként.
Azt tudom, hogy egy gondolat egy cselekedet is, de ha számos olyan gondolat van, ami ezzel ellentétesen hat, akkor nem az a gondolat fog érvényre jutni.<<< Sheila

Hát igen, ez egy nagyon érdekes kifogás arra, hogy mint nem engedsz meg magadnak?
A harmóniát? Bizony, Bizony mondom néked. :-) A harmónia dönget a tudatod belső ajtaján és... És te még mindig keresel, egy számodra még egy kinti módszert?

„Ha” és ezt most nem feltételesen írom. Ha szeretnéd az életedbe a harmóniát felfedezni. Azért nem tud más lenni, csak ha elfogadod a már meglévődet.
A harmónia nem egy statikus állapot. Azt nem lehet úgy keresni, hogy közben majd meg lesz valahol. :-) Az valahogyan olyan, hogy igényled a tapasztalataid alapján. És...
Egyszercsak, már benned is van. Már benned volt és csak most tudatosulhatott.

Mégis a harmónia az, valami olyan amiről nem lehet, csak úgy írni. Mivel nekem is más a harmónia és neked is más a harmónia. Talán mikor egyensúly tengElyén a szeretet a szellem békésen együtt hullámzik. Vagyis mikor a gondolataid azt tükrözik neked vissza Igen, ezt elfogadom.

>>>Igen, de ha egyszerűen megkérdezted volna, hogy használom-e az intúiciómat, akkor is valami hasonlót írtam volna, csak nem gondolkodtam volna ennyit a kérdésen, hogy most tulajdonképpen mit is kérdezel. <<< Sheila
Igen, “valami hasonlót”, de nem azt :-) A gondolkodás nem „intuició”. Amit leírtál az a folyamat volt, ami utána történik. Mikor...
>>>Nem értem, hogy miért kell "kihúzni" belőlem a válaszokat. Amire tudok, és akarok válaszolni úgy is fogok, amire meg nem tudok, vagy nem akarok, arra nem fogok. Mert persze van olyan is, amire nem akarok. De hát ez természetes, mert ez a fajta nyílt kommunikáció azért mégsem olyan, mintha két ember csak úgy beszélgetne. :-)
Egyébként nem jöttem rá az eszközre, megvilágítanád, és hogy milyen céllal is használtad, mert az sem világos. :-( <<< Sheila

Figyeld meg, én szeretem volna, hogy az orrocskád, előtt legyen. Hogy pillanatnyilag ezt a nézőpontot képviseled. Amin bármikor változtathatsz.

>>>Erre inkább most azt válaszolnám, ami az első gondolatom volt.
Ezzel az intuicióval csak az a baj, hogy akkor működik egész jól, ha nincs érzelmi kötődésem a témához, ha már van, és minél erősebb ez a kötődés, össze-vissza kezdenek jönni a képek, hangot, meg amit csak akarsz. :-( Ez ilyen feltett kérdésre leginkább az a válasz, amit szeretnék, aztán meg az,m amit nem szeretnék. Szóval nincs meg az az érzés, ami egy olyan esetben van, amikor nincs semmi érzelmi töltése a kérdésnek.<<< Sheila

Ezért kérdeztem, úgy, ahogy. Hiszen ez a válasz az összes eddigi intuíciós tapasztalatodat figyelembe vette. :-) Még azt is, amivel feltettem.
Ez is egy pillanatnyi gondolat volt intuitíven, hogy így többet segíthet neked.

>>>Én is kapkodok ide-oda, de én keresgélem az egy igaz módszert, ami beválik.<<< Sheila
Én már nem kapkodok. Én csak hasonlítgatok. És nem az, hogy beválik e? Hanem az, hogy hogyan válik be. És mikor beválik milyen feltételeknél, válik be.
És erre eddig két szavam van. Bizalom és szeretet.
Nem a kommunikáció. Mert mikor mi kommunikálunk már tudattalanul, már lejátszottuk egymással azt amit. Majd elkezdjük gondolatokba foglalni. Elkezdjük igazolni. Elkezdjük egy gondolat körül ki kristályosítani a megdumcsizott gondolatokat.
Ez egy nagyon jó játék. :-) Mert lehetővé teszi, hogy csak egy lehetséges legyen a több milliárd lehetségesből. Amit pillanatnyilag érzelmileg is támogatunk.

Ez olyan mintha, az élet egy nagy folyó lenne. Az érzelmek azok az élőlények, amit ki szeretnénk fogni meg szeretnénk, ismerni anélkül, hogy meghalna. A horog, lehet egy puszta fényes kampó? Vagy egy nagyon finom szövésű háló (metafora). Sokan csak a kampós módszert ismerik, mert szeretik, hogy küzdhetnek vagy esetleg fájdalommal is jár az ismerkedés. És megkockáztatják azt, hogy csak egy részét ismerhetik meg a „zsákmányból”. Hiszen nem cél, hogy elpusztuljon. Így ha már nem pusztíthatják el, akkor meg szenvedtetjük egy kicsit. Akkor is egy kicsit mikor ráakad, meg akkor is egy kicsi mikor kihúzzuk belőle a horgot.
A hálós módszer finomabb de mikor kiemeljük abból a közegből a vizsgál élőlényt akkor biztosan nem úgy fog viselkedni mint a megszokott életterében. És mint egy csapdába lévő élőlény lesz, aki nem érti, hogy az előbb még a vízben lubickolt most meg egy hálóban vergődik. És mivel annyira finomszövésű teljesen körülöleli. És a horog vagy a háló között van még egy kapcsolat. Ami lehet többszörösen is összetett. Az, ami összekapcsol velünk. Így ha magunk felé húznánk, lehet, hogy rögtön ellenállásba ütköznénk. Hiszen beleavatkozunk az eddigi életébe. De vannak, akik ezt élvezik, és élvezettel csinálják. :-( Befolyásolni szeretnék, maguk felé szeretnék húzni a másikat. Ugyan miért?

Ennél azért sokkal jobb módszerek is vannak. Az egyik ilyen módszer, hogy az univerzumról van egy tökéletes szellemi másolatunk. Ami egyben a szubjektumunk is. Amin keresztül kapcsolódunk az Univerzumunk valódi testéhez. A probléma az, hogy sokan csak a saját zavaros másolatába, turkál. Mert azt könnyen össze lehet kutyulni. Lehet vele játszani. Lehet benne szimulálni minden fajta meséket. Vagyis lehet olyant is, ami nem és soha nem fog megtörténi olyan módon, mint ahogyan elképzeltük, csak a szubjektív világunkba.
Ezt pszichonoetikus világnak nevezi az irodalom. Benne van minden olyan gondolat vágy, amit az emberiség nem élt meg. Vagy nem valósított meg. A kollektív tudattalan talán pszichológiai értelemben. A végtelen lehetősségek mezeje. Az illúziók táptalaja.
Addig játszik vele az emberiség ameddig....
De ami ezen túl van? Az már normál kollektív állapotba nem megismerhető addig, amíg a saját elfojtott, vagy a meg nem élt érzelmeink gondolataink, merítkeznek, belőle.
Talán-talán ezért fontos megismerni a saját szubjektumunkat. Hogy legyen mihez viszonyítani a kollektív szubjektumot. De ha ez nem valós.? Pontosabban csak egy közös illúziónak tartott terület, akkor minek többet meríteni belőle, mint amit már eddig is ismerünk.
Az NLP nagyon finomam lehetővé teszi, hogy felismerd és megkülönböztesd, és ne vedd komolyan az illúziókkal való munkát. Hanem használd a saját céljaidra addig, amíg. Találj térképeket. Használj jó térképeket. De, nehogy valódinak tekintsd. És ha van kedved, készítsd pontosabb térképeket. Amit tapasztalunk jelenleg is át meg át, van hatva ezzel. És akkor mihez kezdjünk?
Egyszerű válasz d a pillanatot, a MOST hatalmát. Ami most nincs akkor az még a jövő. Ami már nincs az meg a múlt. Vagyis azzal úgy játszol ameddig a kedved, tartja. Használhatod, hogy többet ismerj meg a világból. Olyan dolgokat is, ami eddig még nem jöhetett létre. Találkozhatsz hasonló gondolkodású lelkekkel. Stb... De ne legyen ez a problémáid forrása. Ne enged, hogy a gondolatod használjon. Te használd. Pontosabban ne hozzál létre olyan problémát, amit később már nem szeretnél megoldani. :-) Amit meg vállalsz, azzal meg foglakoz. Arra biztosan találsz lehetősséget. Ezért a kérdéseid legyenek azok a kérdések, amit ténylegesen meg szeretnél oldani. Az én kérdéseim az én kérdései. És más emberek kérdéseit, nem kötelező feltenni. És nem kötelező megoldani. Ezért nekem az a valódi kérdés, amit a MOST teszel fel, és most lehet rá megoldást találni.
Ezért nem, kell megértened tudatosan a törekvéseimet. Hiszen ez a saját megközelítésem. A saját illúzióm. A saját álmom. :-)

Mégis, ha már összesodort az élet egy kicsike pontján - és ez az NLP - akkor ismerkedjünk vele együtt. És egy jó kérdés?
Az, sokat segíthet.

>>>Nálad viszont olyan, mintha mindegyik működne, persze a szcientológiát kivéve, amit zsákútcának tartasz, de még abból is felhasználsz dolgokat. Javíts ki, ha valamit félreértettem volna !<<< Sheila

Valaki egy kicsit paranoiás és ráadásul még egy scifi író. Aki tényleg nagyot produkált. Elhittet az olvasóival, hogy? Az még pontosan ő sem tudta az elején. :-) Csak úgy tett mintha tudná? Úgy írt róla mintha lenne. Úgy írt róla, hogy elérhető. Úgy írt róla, hogy az egyetlen megoldás. Úgy írt róla, hogy nincs más megoldás. És ezt elhitte.

És rájött, hogy igény van rá. Rájött, hogy van benne valami. És elkezdet kutatni. Csak hát a paranoia. :-) Más szemébe a szálkát a sajátunkban a gerendát. Amivel találkozott az folyamatosan úgy mutatja be, mint ami minden bajnak a forrása. Úgy mutatja be, ahogy.
Mentségére legyen mondva ő megpróbálta a saját kérdéseit megválaszolni.

De miért kell ezeket a kérdéseket és válaszokat 80 000 000 000 millió forintért klónózni? :-)
A dianetika a csali és a scientológia akar lenni a válasz. :-)
Én elkezdtem egy alapfokú auditorképzést, és elkezdtem úgy gondolkodni anélkül, hogy nagyon, nagyon erőltetnem kellene, mint egy scientológus. Olyan kérdésekre találtam választ, amit később anélkül, hogy olvastam volna nagyon, nagyon értetem. De a probléma, az probléma. És nekem ez egy probléma egy feladat volt, hogy megfejtsem magamnak. Nagyképű volna, hogy másoknak. De a válasz csak nem akart jönni. A scientológus, világkép meg csak-csak nem hagyott nyugodni.

És a válasz nagyon-nagyon egyszerű. Elvágni az egyént az olyan tapasztalatoktól, ami nem tőlünk ered. Beszűkíteni az érdeklődését olyan gondolatokra, amit mi már ismerünk. És biztosítsuk neki a lehetőséget, hogy ha nem is könnyen, de rá akadhat. Úgy mintha egy nagy-nagy felismerés lenne mögötte. Jutalmazzuk a jó válaszokat, a rosszat meg ne fogadjuk el.
És így-így lépésről lépésre etessük és etessük. Olyan trükkökkel, ami egyértelmű, hogy hipnózis. Amit csak másnak nevezi meg. Azt is csak ezért, hogy használja azok ellen, akiket szeretne beetetni. És ez neked milyen jó. Hiszen minden egyes megmentett emberért valahol majd pontot és jutalmat kapsz. Egy újabb szolgáltatást. Szóval, ha valakinek érdeke van abba, hogy valami működjön a rendszerébe az a scientológus. De zárt arra nézve, hogy megváltoztassa a technológiához való viszonyát. Mert akkor, már nem a szcientológia lenne? Igaza van. Nem lenne elmék csapdája. Akinek nem marad más lehetőssége csak a scientológia. Ebbe a föld méretű beetetésbe nem veszek részt. És ha nem veszek részt, kerestem, olyanokat akiknek lehetőssége van „felszabadítani” azokat akik belestek egy módszerbe anno figyelmetlenül.

Mivel egy módszert csak azt tudja ténylegesen megváltoztatni, aki ismeri és szereti, annak igyekszem alternatívákat keresni. Hogy a tökéletesbe vettet illúzióját elhessegessem az elméjükből. De még sok fog történi a fejekbe, hogy olyan kérdéseket ne válaszoljanak, meg ami nem közvetlenül tőlük erednek.

Egy egyszerű végtelenítet kérdés párral, lehet segíteni. És válaszokat is találni. De elvisz olyan irányba, amit már nem a pillanat szülte.
Az NLP kérdései jobbak. Van belőle néhány, és jobban igazodik a helyzethez. És a tudattalant is jobban dolgoztatja. Nem tárgyiasítja és gépiesíti le az életet. Nem teremt robotot.
Aki meg mégis scientológus akar lenni, vagy érdeklődik a scifi iránt, annak tudom, ajánlani. Jó nagy univerzumszéles mozi vászon van berendezve, hogy fogadja a kedves látogatókat.

Tudod, hogyha nem meri elkövetni magával szemben azt, hogy megvizsgálja, hogy milyen előfeltevései vannak egy kérdés feltevés, előtt. És felteszi a kérdést. És azt kapja, amit várt akkor nem tanult belőle semmit. Csak azt, amivel bizonyítani akarja az előfeltevést.

Egy példa:
Végy egy előfeltevést. Keres hozzá egy másik embert, akinek ugyanaz azt olvasta az előfeltevésről. Vagy ő is ezt szeretné megtapasztalni. Egyiket nevezd el auditornak, a másikat Meg PC-nek. Legyenek szabályok, megegyezések köztetek. Addig nem tehetünk fel újabb kérdést, amíg egyre nem kapunk választ. Nem lehet olyan állapotod, amibe nincs megválaszolatlan kérdés stb...
Majd enged, hogy az auditor, addig tegyen fel egy kérdéspárt. Amíg úgy nem tűnik, hogy a PC-jól jól érzi magát a kérdéssel kapcsolatba és nincsenek további válaszai. Minden választ az auditornak nyugtáznia kell. Ehhez mellékelünk, egy tónusskálát, aminek a segítségével elhelyezheti az auditor a PC-t. Vagyis van definiálva egy létra, ami mentén kell mozgatni a PC érzelmi állapotát. Ha jó az auditor akkor, képes tükrözni ezen, skálán előre „gyártott” definiált érzelmeket. És ennek a segítségével tovább mozgatni a PC-t a tudás felé. :-)
Az auditort felszereljük a jelenlevőség, a lehengerlő magatartás, a reaktív elme gondolatával. És szabadítsuk a világra egy olyan játékot, ami mindenkit be szeretne kebelezni.

De milyen tudás felé?
Csak annyit, amit a kérdésekbe megengedünk. És amit a múltadba már megvolt.
A scientológia, az jelenti ki, hogy egy scientológus, hogyan tudja azt, amit tud.
Igen ez le van írva. De ebbe az is le van írva, hogy ők a....
De ők ezt meg honnan, tudják? Hiszen nem ismernek mást csak a scientológiát.

A tudás, számomra az intuitív tudás. Amit racionális megközelítésen keresztül igyekszünk tudatosítani. Aztán egyszer csak tényleg tudsz. :-) Anélkül, hogy magyaráznád azt, hogy hogyan. A hogyan számomra csak az egyéni megjelenítésre és a kérdés feltevésre, szűkül.
Mikor képes vagy az előfeltevések nélkül megvizsgálni az életedet akkor....
Elkezdenek megnyilvánulni azok a folyamatok, amit eddig előfeltevéseid eltakarhattak.
Itt segíthet a szkeptikus hozzá állás, amin nem racionális hozzáállás értek.
A gondolkodás lehetőssége lehetővé teszi, hogy megvizsgálhassd a tapasztalataidat a jelen pillanathoz képest. De ha ezt valaki arra használja, hogy a múlt fájdalmain keresztül igazolja a hipnózis szerepét és hatását akkor nagyon sok galibát, tud szimulálni. Ha valaki úgy tud az életébe jelen lenni, hogy a testének a jelenét is megéli. Akkor nem kell a múltjával addig foglalkozni, amíg nem jelentkezik magától. Tapasztalatom az, hogy semmi nem indokolja azt, hogy a múltba kell keresni a gyökereket, ha azt most tudod először megoldani. A megoldás első formája a jelennel való megméretetés. Valóban erre van még szükségem? Ezzel szeretnék még együtt élni? Milyen mélyebb céljai vannak ennek az élethelyzetnek?
És hogyan engedjem meg, hogy elérje a célját? Semmit, nem kell. Ez is csak egy lehetősség.
Ha ismered a valódi céljaidat az életedbe, akkor, éled az életedet.

Éld az életed.

Jó, de hogyan? Hagyd, hogy az élet éltesen. :-) És ne akard, megmondani azt, hogy azt hogyan tegye? De legyenek céljaid, amit megmutathatsz neki. És ő viszonzásul bizalmadért segít megmutatni, hogy hogyan tudod megvalósítani benne. :-)

Vagyis bizalom és annak elfogadása, hogy TE is része vagy az életnek. Ezzel járnak jogok és kötelezettségek. Pl. Ha már kapni szeretnél. Akkor tudjál elengedni. És nem tarthatod magadba végtelenségig azt, ami már nem a tied. Hogy mi az? Azt én nem tudhatom ahhoz én még akala vagyok. :-) De, biztosan nagyot sóhajtanál, ha elengednéd.

És néhány, hiedelem, amit a tanárom fontosnak tartott az orom állá dörgölni úgy szív magaságába. Hát nem értem, hogy miért pont ezekre gondol?

- Élj abban a tudatban, hogy istenek egy része vagy.
- Élj abban a tudatban, hogy mindenki és mindenik egy rész belőled és te is mindennek és mindenkinek egy része vagy.
- Élj a mindent átfogó szeretet szerint, mert a reiki a minden létező iránti szeretet.
- Éld felelősséggel jelen életed. Az alázatosság nem közömbösséget vagy passzivitást jelent.
- Ne csak gyógyíts a reikivel; ne csak tanítsd a reikit. – ÉLD a reikit.

Üdvözlettel akala

Ui. A most hatalma nagyon jó könyv. Ott a helye olvasmányaid közül, szentelj neki egy kis pillanatot. :-)

Az új életed kezdhet című, könyvel találkoztam. Mégis megelőzte a Seth könyvek sorozata és utána nem nyújtott akkor médiumi mű élvezettett. Bár ha nem tetszet, akkor nem neked íródott. :-)

A Seth könyvei megtalálhatóak az alábbi oldalakon.
Letölthető könyvek

Roberts, Jane: Seth megszólal, Seth könyve.