Szia Akala,

olyan termékeny vagy, hogy egyszerűen nem tudok lépést tartani veled. :-)
Ezért egyelőre az előző leveledre válaszolnék.

Olyan sokat emlegetted a Rendszerelvű gondolkodás művészetét, hogy még egyszer megpróbáltam elolvasni. Azért mégegyszer, mert már egyszer belekezdtem, de valahogy nem ment az olvasás, persze az is lehet, hogy össze-vissza lapozgattam, keresve, ami engem érdekelt hirtelen, és azért nem értettem belőle semmit. De most, hogy újra kezembe vettem,egészen érdekesnek találom. :-)

>Vagyis nem a tartalomra figyeljek, hanem a szöveg szerkezetére. Milyen írói eszközökkel dolgozik. Milyen hangnemben szól. Mire szeretné felhívni a figyelmemet, és miről szeretné elvonni. Ezt, hogyan teszi. Milyen általánosításokkal él, és ezzel mit hagy ki. >Mivel szeretné felkelteni a bizalmat.

Itt azért még nem tartok. De remélem, hogy van annyira fejlett az intuicióm, hogy észreveszem, ha meg akarnak vezetni. De ha olyan jól csinálják, akkor akkor sem veszem észre, ha kifejezetten erre figyelek. :-(

>A gondolkodás nekem cselekvés. És ha az olvasás is számomra cselekvés volna. És ha szeretnék benned, mondjuk egy mentális modellt kialakítani, akkor nagyon egyszerű dolgom van. Ismerve az olvasó olvasási szokásait. Már az elején közlök vele valami nagyon-nagyon általános, ténynek tűnő szöveget. De mi legyen az, amit kialakítsak benne?
>Hát ez jó kérdés? Szerinted, mire lenne most szükséged?

Hát ha direkt csinálod, hogy ne értsem, akkor nagyon jól csinálod, mert az elejét valahogy nem fogom. :-( Az utolsó kérdés viszont lényeges, szerintem is. És ha tudnám rá a választ, azt hiszem már félig meg is oldódnának a gondjaim. :-)

>>>Mivel már kitaláltam. És nem is kérdeztelek meg róla. Ezért számodra addig tudattalan. Amíg, nem kezded el keressni. Keresni?
Igen keressni.

Na mivel én ismerem azt, amit te még nem, ezért elárulom, neked egy nagy-nagy titkot. :-) Mivel olyan nagy titok. Hogy először nagyon féltem így a szemed elé tárni. De mivel már kíváncsi lehetsz rá ezért írok róla neked. És ezzel, megerősítve az egyre erősödő barátságunkat.

Mivel minden a szemed előtt zajlik, ezért könnyű dolgom van. Hiszen bármikor többször átfuthatod még annyiszor ahányszor szükséged van rá, hogy felismerd a benne megfogalmazott gondolatok mögötti szándékokat és tanulságokat arra nézve, hogy mire szeretném felhívni a kedves olvassó figyelmedet.

Az első az a rekurzió. Vagyis az, hogy a szöveg szándékosan tartalmazza, azt hogy önmagára vonatkozik. Nincs több benne csak annyi amennyit észre, szeretnék venni.

Hogyan is érem el? Az a szemed előtt és a tapasztalataidba már megvan.

Innentől fogva a továbbiakba rendelkezésemre áll. :-)
Kezdhetnél vele bármit. És kezdesz is, hiszen kérem. Figyeld meg és olvassd vissza, ha valamit még nem értesz belőle. Elsőre nem is szükséges kérnem, hogy rögtön éljél vele. Hiszen ez csak egy egyszerű példája annak, amiről olvashatsz.

Ha van kedved írni róla, bátran szívesen olvasom vissza. És ezzel feltárva olyan finomságokat, >>>>amit már észrevehetővé vált.

Úgy tűnik, én egy csökkent értelmű medvebocs vagyok. :-(

>Különben abból már csak erőltetett kommunikációnak már nem lehetne nevezni dolog lesz.
Amikor gyakorolsz akkor valahol tudod, hogy most gyakorolsz. De meddig szeretnél még csak gyakorolni mikor akár, élhetnél is az eddigi >tapasztalataiddal?

Szerintem csak akkor tudok élni a tapasztalataimmal, ha eleget gyakorlok ahhoz, hogy az a folyamat, amit leírnak öszötnösen menjen, mint az autóvezetés. :-)
Nem tudok egyszerre tudatosan figyelni arra, hogy valaki mit mond, és arra, hogy hogyan mondja. Rám ugyanez igaz. Ennek a hogyannak öszötnösnek kell lennie, ahhoz viszont sokat kellene gyakorolni, ezt viszont szerintem úgy nem nagyon lehet gyakorolni, hogy elképzelem, hogy társalgok.

>Szerintem az olyan, snasz. Lehetne úgy tenni, mint egy önbizalomhiányba és bátortalanságba szenvedő egyén. És tökéletesen elhitettem a körülöttem levőkkel, hogy ilyen vagyok. És közben tökéletesen elértem, vagyis kiválóan éltem a kommunikációs csatornáimmal. Csak nehogy azt >kommunikáljam, hogy még higgyenek is nekem? :-)

Én meg pont az elenkezőjét hitetem el, de nem szándékosan, csak valahogy így alakul, végülis ez a környezettől is függ. De azt nem értem, hogy mi célod van ezzel, hogy bátortalanságot kommunikálj. Ettől jobban megbíznak benned, úgy gondolod ?

>>>Szerinted, erre van szűksége arra annak az embernek, akivel éppen készülök jól érezni magamat?

Nem mindegy nekem, hogy hogyan érzem jól magam? És élvezem a másikkal való eszmecserét?

Még arra is figyeljek, hogy hogyan mozgatja a szemét olvasás közben?
Na azt inkább neeeee. Mert akkor lemaradok a >>>poénról.

Sajnos nem csak olyan emberekkel kell komunikálnunk, akivel azértbeszélünk, hogy jól érezzük magunkat.

>A magunk megfigyelésére nem, kell tipizálni. Hanem egyszerűen figyelni és élvezni a bizalmat a képességeinkbe. Hogy bárhová elkísérnek, és bármikor rendelkezésre állnak. És tudtad? Képzeld, mindig, úgy ahogyan a megfigyelőnek szűksége van az élet tapasztalataira. Ebbe nem tud beleszólni más csak a megfigyelő.
Hiszen azt veszi észre tudatosan, amire éppen tudatosan figyel. Ha most éppen arra a harmóniára figyelsz, amit felfedezel, magadba mindahányszor csak észreveszed az igényét arra, hogy megteremtsd újra és újra akkor jó nyomon, jársz azon az úton, amit megfogalmaztam példának ezekbe a sorokban.

De tudom, hogy semmi újdonság nincs benne, hiszen a vágy arra, hogy megéld már természetesen megvolt az életedbe. Nekem könnyű dolgom volt vele. Megengedtem magamnak, hogy éljek vele ott is, ahol eddig nem is gondoltam vagy álmodtam róla.
Mivel egy gondolat egyben egyben, egy cselekedet. >Is Így....

Hát igen, te meg tudod engedni magadnak a harmóniát, de én még nem. Pont ezt a harmóniát keresem magamban, ilyen olyan eszközökkel, most éppen nlp-vel, vagy agykontrollal, vagy bármivel, ami segít ebben. Persze én nem nagy filozófiai dolgokkal kezdem, csak egyszerűen az életemet szeretném jobbá tenni. Apró lépésenként.
Azt tudom, hogy egy gondolat egy cselekedet is, de ha számos olyan gondolat van, ami ezzel ellentétesen hat, akkor nem az a gondolat fog érvényre jutni.

>Figyelj a válaszodra és tanulj magadtól. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan használod az intuíciódat az ösztöneidet. És...

>A válaszom egyben a válaszod is. :-)

Igen, de ha egyszerűen megkérdezted volna, hogy használom-e az intúiciómat, akkor is valami hasonlót írtam volna, csak nem gondolkodtam volna ennyit a kérdésen, hogy most tulajdonképpen mit is kérdezel.

>Inkább figyeld meg, hogy milyen eszközzel, húztam ki belőled a válaszaidat. Szerintem tanulságos. Miközben figyeled a szövegedet, ami >belülről jött, megérzésként, képként.

Nem értem, hogy miért kell "kihúzni" belőlem a válaszokat. Amire tudok, és akarok válaszolni úgy is fogok, amire meg nem tudok, vagy nem akarok, arra nem fogok. Mert persze van olyan is, amire nem akarok. De hát ez természetes, mert ez a fajta nyílt kommunikáció azért mégsem olyan, mintha két ember csak úgy beszélgetne. :-)

Egyébként nem jöttem rá az eszközre, megvilágítanád, és hogy milyen céllal is használtad, mert az sem világos. :-(

>>>Miközben figyeled a szövegedet, ami belülről jött, megérzésként, képként.
Mikor hallgatsz rá?
És hogyan nem hallgatsz rá?
Miből veszed észre, hogy fontos? Mihez viszonyítva fontos válaszolni?
Mit értesz azon „legyen válaszom”? Kinek legyen válasza?
És pontosan mit értesz azon, hogy utána nézel? Milyen dolgoknak?

Legyen olyan válaszaid, amire halgatsz?
>>>Na azért. :-)

Erre inkább most azt válaszolnám, ami az első gondolatom volt.
Ezzel az intuicióval csak az a baj, hogy akkor működik egész jól, ha nincs érzelmi kötődésem a témához, ha már van, és minél erősebb ez a kötődés, össze-vissza kezdenek jönni a képek, hangot, meg amit csak akarsz. :-( Ez ilyen feltett kérdésre leginkább az a válasz, amit szeretnék, aztán meg az,m amit nem szeretnék. Szóval nincs meg az az érzés, ami egy olyan esetben van, amikor nincs semmi érzelmi töltése a kérdésnek.

Ahogy olvasgattam egyéb levelezéseidet, feltűnt, hogy milyen széleskörű ismeretekkel rendelkezel. Én is kapkodok ide-oda, de én keresgélem az egy igaz módszert, ami beválik. Nálad viszont olyan, mintha mindegyik működne, persze a szcientológiát kivéve, amit zsákútcának tartasz, de még abból is felhasználsz dolgokat. Javíts ki, ha valamit félreértettem volna ! Ahhoz ugyanis elég bőséges az Akala név alatt talált írásmennyiség, hogy mindet el tudtam volna olvasni, ezért félre is érthettem az eddig olvasottakat. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy hogy jön például a Reiki ehhez az egészhez ? Nekem ez teljesen idegennek tűnik az NLP-től. De te erről is úgy írsz, mint egy nálad remekül bevállt dologról.

Vagy ajánlottad a Most hatalma című könyvet, az Agykotroll kiadásában. Igaz, ezt még nem olvastam, de egy korábban nagyon reklámozott könyvet, Az Új életet kezdhetsz címűt olvasva nagyon csalódtam. Egyrészt rengeteg olyan konkrét ijezgetés volt benne, amihez konrét időpontot rendeltek, és mivel a magyar kiadásra ez már idejét múlta, és semmi hasonló nem is történt, ezért a magyar szerkesztő magyarázgatta a bizonyítványt, másrészt meg egy végülis hasznos gondolatot, amit szerintem max. tíz oldaban ismertetni lehetett volna, oldalakon keresztül boncolgatott, oda-vissza. :-(
Nem tudom, hogy olvastad-e ezt a könyvet ? De ebből a véleményemből kiindulva szerinted van értelme elolvasnom a Most hatalmá-t?

üdv

Sheila