Kedves Sheila!

Olvasgatom a soraidat, és... Néhány már általam bejárt, megközelítés.
A dianetika, könyv után a Rendszerelvű gondolkodás tett figyelmesebbé az olyan stílusra, hogy amit olvassol, ne rögtön kezdjem el kipróbálni, hanem kezdjem, előbb kifürkészni az író szándékát. :-)

Vagyis nem a tartalomra figyeljek, hanem a szöveg szerkezetére. Milyen írói eszközökkel dolgozik. Milyen hangnemben szól. Mire szeretné felhívni a figyelmemet, és miről szeretné elvonni. Ezt, hogyan teszi. Milyen általánosításokkal él, és ezzel mit hagy ki. Mivel szeretné felkelteni a bizalmat.

Ténylegesen az, hogy a szöveg végére mit is szeretne az egészből kihozni. :-)

A gondolkodás nekem cselekvés. És ha az olvasás is számomra cselekvés volna. És ha szeretnék benned, mondjuk egy mentális modellt kialakítani, akkor nagyon egyszerű dolgom van. Ismerve az olvasó olvasási szokásait. Már az elején közlök vele valami nagyon-nagyon általános, ténynek tűnő szöveget. De mi legyen az, amit kialakítsak benne?
Hát ez jó kérdés? Szerinted, mire lenne most szükséged?

Na nekem mindegy. Nem is várom meg, hogy válaszolj. Kitalálok valamit. Valamit?
Csak úgy? Igen, csak úgy.

Mivel már kitaláltam. És nem is kérdeztelek meg róla. Ezért számodra addig tudattalan. Amíg, nem kezded el keressni. Keresni?
Igen keressni.

Na mivel én ismerem azt, amit te még nem, ezért elárulom, neked egy nagy-nagy titkot. :-) Mivel olyan nagy titok. Hogy először nagyon féltem így a szemed elé tárni. De mivel már kíváncsi lehetsz rá ezért írok róla neked. És ezzel, megerősítve az egyre erősödő barátságunkat.

Mivel minden a szemed előtt zajlik, ezért könnyű dolgom van. Hiszen bármikor többször átfuthatod még annyiszor ahányszor szükséged van rá, hogy felismerd a benne megfogalmazott gondolatok mögötti szándékokat és tanulságokat arra nézve, hogy mire szeretném felhívni a kedves olvassó figyelmedet.

Az első az a rekurzió. Vagyis az, hogy a szöveg szándékosan tartalmazza, azt hogy önmagára vonatkozik. Nincs több benne csak annyi amennyit észre, szeretnék venni.

Hogyan is érem el? Az a szemed előtt és a tapasztalataidba már megvan.

Innentől fogva a továbbiakba rendelkezésemre áll. :-)
Kezdhetnél vele bármit. És kezdesz is, hiszen kérem. Figyeld meg és olvassd vissza, ha valamit még nem értesz belőle. Elsőre nem is szükséges kérnem, hogy rögtön éljél vele. Hiszen ez csak egy egyszerű példája annak, amiről olvashatsz.

Ha van kedved írni róla, bátran szívesen olvasom vissza. És ezzel feltárva olyan finomságokat, amit már észrevehetővé vált.

Legyen ez egy olyan együttműködő kapcsolat, aminek a segítségével megismerjük egymás gondolatait. És ha használjuk, akkor felismerhetjük azt, amire a másiknak éppen szüksége van arra, hogy megismerje a valódi énjét.

Ennyit így bevetetőnek. :-)

És jöjjenek a gondolataid.

>>>Már több könyvben is olvastam, hogy az egész NLP lényegében kommunikációs tréningből indult, reméllem jól értettem.<<< Sheila
Hát lehet, hogy ez olvasható sok könnyben. Mégis én nem csak a kommunikációt veszem alapul, hanem a figyelmes odafigyelést azokra a folyamatokra, amit később kommunikációra használnak fel.
És ez a szubjektív megfigyelés művészeté való kiszélesítése. Feltárva és az egyediségét megőrizve.

>>>Persze érdekes, amiket olvastam, hogy hogy lehet például azt megfigyelműni, hogy ki milyen típus, meg az ő megjelenítési rendszeréhez igazodva könnyebb megtalálni a közös hangot.<<< Sheila

Ezekről olvasva, tényleg nem derül ki, hogy nincsenek is igazán típusok, csak olyan megfigyelők, akik egy szubjektív megközelítésen keresztül tudatosabban figyelik meg az érzékeink álltál, közvetíttet élményeket. De ez csak egy segéd hipotézis. Hogy könnyebben és tudatosabban lehessen megfigyelni az eseményeket. Mikor párszor megfigyeljük onnantól kezdve nem, kell már vele foglakozni. :-)

Különben abból már csak erőltetett kommunikációnak már nem lehetne nevezni dolog lesz.
Amikor gyakorolsz akkor valahol tudod, hogy most gyakorolsz. De meddig szeretnél még csak gyakorolni mikor akár, élhetnél is az eddigi tapasztalataiddal?

Ha valamit észreveszel egyszer, azzal már nem kell még 1000 szer odafigyelni csak azért, hogy még mindig észreveszem e? :-)

Mert akkor már csak egy önmegerősítő önbizalom tesztelő és elveszítő tanfolyamra iratkoztunk fel az élet iskolájába. :-)

Szeretnél esetleg más tanfolyamra is feliratkozni?
Rengeteg van már. Én már csak tudom. Abba, amire jelentkeztél már, én már kijártam. Nem azt mondom, hogy nem adott tapasztalatot. Mert sokat tanultam belőle.
És egy kis türelemmel már a végére is érhetsz. :-) Vagy? ....
Vagy megfigyeled azt, hogy ha valamit tanulsz azt, akkor tanulod. Vagyis nem cél, hogy rögtön tudatos legyen. Soha nem lesz. Pontosítok. Mindig tudatos marad.
Csak az a tudatosság nem olyan, amit meg kellene indokolni. Azzal egyszerűen élned kell. Amit felismersz a tapasztalataid alapján, arról beszélhetsz, hogy tudatosult már. De mikor élsz vele akkor is tudatosan, élsz vele. Csak a tapasztalatod alapján magabiztosabban, bátrabban. De ez már az elején is meglehetne. Hiszen nem azért
Tesszük, hogy csak magabiztosságot és bátorságok mutassunk? Másnak?

Szerintem az olyan, snasz. Lehetne úgy tenni, mint egy önbizalomhiányba és bátortalanságba szenvedő egyén. És tökéletesen elhitettem a körülöttem levőkkel, hogy ilyen vagyok. És közben tökéletesen elértem, vagyis kiválóan éltem a kommunikációs csatornáimmal. Csak nehogy azt kommunikáljam, hogy még higgyenek is nekem? :-)

Mert akkor előbb nekem, még magammal is el kell hitetnem. És csak utána tudom másokat is meggyőzni arról, hogy én tényleg ilyen vagyok.

Szerinted, erre van szűksége arra annak az embernek, akivel éppen készülök jól érezni magamat?

Nem mindegy nekem, hogy hogyan érzem jól magam? És élvezem a másikkal való eszmecserét?

Még arra is figyeljek, hogy hogyan mozgatja a szemét olvasás közben?
Na azt inkább neeeee. Mert akkor lemaradok a poénról.

Ha magamat figyelem, akkor szerintem nem az a lényeg, hogy etessem meg magammal mindenfajta másoktól származó gondolatot. Hanem mikor érzem azt a bizalmat az élet felé, amivel merek valamit is elkezdeni.

A magunk megfigyelésére nem, kell tipizálni. Hanem egyszerűen figyelni és élvezni a bizalmat a képességeinkbe. Hogy bárhová elkísérnek, és bármikor rendelkezésre állnak. És tudtad? Képzeld, mindig, úgy ahogyan a megfigyelőnek szűksége van az élet tapasztalataira. Ebbe nem tud beleszólni más csak a megfigyelő.
Hiszen azt veszi észre tudatosan, amire éppen tudatosan figyel. Ha most éppen arra a harmóniára figyelsz, amit felfedezel, magadba mindahányszor csak észreveszed az igényét arra, hogy megteremtsd újra és újra akkor jó nyomon, jársz azon az úton, amit megfogalmaztam példának ezekbe a sorokban.

De tudom, hogy semmi újdonság nincs benne, hiszen a vágy arra, hogy megéld már természetesen megvolt az életedbe. Nekem könnyű dolgom volt vele. Megengedtem magamnak, hogy éljek vele ott is, ahol eddig nem is gondoltam vagy álmodtam róla.
Mivel egy gondolat egyben egyben, egy cselekedet. Is Így....

>>>Próbálok ilyenkor is figyelni befelé, és ha jön valami kép, megérzés, valami, akkor arra halgatok, ha meg nem, és fontos, hogy legyen válaszom, akkor utána nézek dolgoknak.<<< Sheila

Hát ez még nekem magas. :-(

Dehogy magas. De hogy magas. :-)

Figyelj a válaszodra és tanulj magadtól. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan használod az intuíciódat az ösztöneidet. És...

A válaszom egyben a válaszod is. :-)

Kéred, hogy megmagyarázzam?
Én nem kérném? És te?

Inkább figyeld meg, hogy milyen eszközzel, húztam ki belőled a válaszaidat. Szerintem tanulságos. Miközben figyeled a szövegedet, ami belülről jött, megérzésként, képként.
Mikor hallgatsz rá?
És hogyan nem hallgatsz rá?
Miből veszed észre, hogy fontos? Mihez viszonyítva fontos válaszolni?
Mit értesz azon „legyen válaszom”? Kinek legyen válasza?
És pontosan mit értesz azon, hogy utána nézel? Milyen dolgoknak?

Legyen olyan válaszaid, amire halgatsz?
Na azért. :-)