Tűrünk, mert nem tudunk mást tenni... csak sajnos időközben az élet halad mellettünk... én legalábbis azt érzem, hogy sokmindenről lemondok a bénaságom miatt, és mégha én ebbe bele is nyugszom (mert mindig ilyen voltam) de a párom, aki úgy vett feleségül, hogy majd a pozitív gondolkodással segít rajtam :-) őt is némiképp magammal rántom a magányba :-(