Akkor elmondok egy nagyon rossz élményt. Van olyan dolog, amiről úgy gondolom, hogy jó bennem. Pl. az, hogy jól énekelek, és szép dalokat írok - amit baromi kevesen értékelnek, és én még ennek ellenére is kitartok emellett, mert nekem muszáj csinálni. De egy alkalommal jött hozzánk egy srác basszusgitározni, és olyanokat mondott, hogy majdnem sírva fakadtam, hogy a számok üresek és unalmasak, stb. Miközben mi, a gitáros barátommal "mindent beleadtunk", olyan értelemben, hogy beleéltük magunkat, és szépen játszottunk. Mikor elmentek, nagyon kiborultam, főleg, hogy a srác ismerte már a zenét, és nem értettem, hogy ha ezt gondolta, akkor mi a francért jött el. Elbőgtem a bánatomat telefonon keresztül a barátomnak, mire ő felhívta rá a figyelmemet, hogy pont ez a srác adott kölcsön nekem egy CD-t telis tele hosszú, lassú, semmitmondó, unalmas és üres számokkal. Pont ő! Pont ő dumál NEKÜNK? Ettől kicsit jobban éreztem magam...