Broe, nekem is volt ilyen érzésem az este mikor rátok találtam és örültem nektek, közben pedig marcangolt a gondolat, hogy miért örülök én annak, hogy mások is szenvednek... de végül is nem önzőség, mert egymástól függetlenül szenvedünk és csak jó, hogy rátaláltunk egymásra - nem?... na most ez zavaros volt, de értitek gondolom mit akarok mondani...
A PMS a legszörnyűbb időszak számomra is... és hovatovább borzasztóbb, régebb csak enyhe volt, de mostanában már teljesen kiakadok mire vagyok képes ilyenkor... és a férjemet sajnálom, aki ilyenkor nem tudja mit kezdeni velem és egyben félek is, hogy elege lesz egyszercsak belőlem...