Bár én hivatalosan nem vagyok szocfóbos - de szép szó... -, egészen biztosan érzem ezt a szégyent, és néha szeretném megkímélni a világot magamtól. NÉha, mikor valami "rosszat" csinálok, mondjuk megbántom a barátomat, és el kezdünk veszekedni, egy idő után, mintha valami tudathasadásos állapotba kerülnék, semmi más nem jön a számra, csak az, hogy "bocsánat", és azt szeretném, ha jól megverne legalább, hogy megkapjam a méltó büntetésem. De persze nem ver meg egy kicsit sem, és olyankor érzem, hogy muszáj megvagdosnom magam, különben megőrülök. De csináltam már mást is, le akartam írni, de nem merem, mert annyira morbid, meg perverz és ugyanakkor szörnyen nevetséges... Kérdezd meg a pszichomamát, hogy mit gondol erről... légyszi.
Broe