Na hát ebben a topicban tág tered lehet... Engem (meg a sorstársainkat) pont a szoc. fóbiások gondolatai és érzései érdekelnek, esetleg az, hogy aki vitte már valamire, annak hogy sikerült.

Apropó, apák. Nagyon jót tesz ám a gyereknek, ha szégyelli az apja. Ez tulajdonképpen durvább dolog, mintha verné, mert lelkileg megsemmisítő, a verés meg csak testileg fáj. Érdekes, hogy többen is említették a topicban, hogy az apjukkal van bajuk.

Engem az apám nagyon tutujgatott, amíg nem kezdtem tenni a magam akaratát - akkor nagyon megharagudott rám, és mikor kereszténnyé váltam, kitagadott, nemes egyszerűséggel. Rettenetesen fáj, hogy nem szeretett olyannak, aki vagyok, mert amúgy naccerű ember volt és én rajongtam érte. Na, ez érzelmesre sikeredett, de még mindig bennem van a szomorúság miatta. Az embernek a szülőapja pótolhatatlan.