Sziasztok szf-sek! Sajna én is hozzátok tartozom :-) vagy inkább :-( Nekem is gyerekoromban kezdődött a problémám, kb. 8 éves lehettem, amikor inkább elsírtam magam, minthogy megszólaljak. Végigolvastam a topicot és a tünetegyüttesek javarészt rám is jellemzőek. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nagyon haragszom magamra, hogy ilyen vagyok... mindig magamat okolom és máris kialakult az ördögi kör...
Kaptam a hátam mögött megjegyzésket, hogy bamba... stb. pedig csak a félénkségemet/érzéseimet próbálom rejtegetni, és azért láthatnak ilyennek. Apukám gyerekkoromban, mikor bénáztam, mindig ideges volt, rámszólt és én mindig neki akartam megfelelni, ez is "segíthetett" az szf-n...
Most van egy kedves férjem aki szerint pozitív gondolkodással stb minden megoldható, de szerintem nem ilyen egyszerű...