Köszi a véleményeteket. Az a bajom, hogy ezekkel mind tisztában vagyok. Elméletben mindent tudok. Tudom, hogy nem kellene izgulnom, de mégis azt teszem. Furcsa, hogy valakit érdeklek, hogy figyel rám, fontosnak tart, meghallgatja a mondanivalómat, és épp ez a figyelem, amire oly nagy szükségem van, pont ez az, ami zavar is egyben.
Pszichomamával már hónapok óta erről beszélünk és újat már nem nagyon tudunk mondani egymásnak ezzel a témával kapcsolatban.

Amikor először találkoztam a sráccal, és vártam őt a buszmegállóban, tele voltam izgalommal, és örömmel is egyben, és elképzeltem, hogy majd a nyakába ugrok, és megköszönöm, hogy ilyen jó hozzám, és majd poénkodunk, nevetünk sokat, stb. ehelyett mi volt? Síri hangon köszöntöttem, adtunk egymásnak két puszit, majd zavart mosollyal néztük egymást, 5-10 percig bénáztunk, hogy hova menjünk... szóval elég hülye szitu volt.

Cillit! A kedvesem nem féltékeny, hisz tudja, milyen nehezen barátkozom, és szinte örül is ennek a srácnak, hogy van végre valaki, akivel ilyen jól megértem egymást.
Oka sincs féltékenynek lenni, mert mint mondtam, nem érzek a srác iránt mást, csak barátságot. Nem az esetem, nem izgat fel, mint férfi, nem tudnám elképzelni, hogy csókolózzak vele, tehát nem úgy gondolok rá.

A hányingerrel az a helyzet, hogy randikon van főleg, de sok olyan helyzetben előfordul, amikor izgulok, de ez mind tudat alatt van.
Vizsgák előtt természetes, de akkor is, ha valahova menni kell, még ha jó helyre akkor is.
Múltkor egy lány osztálytársammal mentünk egy tanárhoz, hogy felkészítsen a vizsgára, és előtte hányingerem volt.
Mondjuk ez a hányinger dolog nálam főleg reggel szokott előfordulni, mert olyankor rossz a gyomrom, és még azon is izgulok, hogy a munkába menet nehogy a buszon rosszul legyek.