Ja, és mondod, hogy fogadjuk el a külsőnket. Én is azt hittem, ez a fő bajom, emiatt vagyok zavarban a többi ember előtt, de később rájöttem, hogy valami sokkal alapvetőbb, mélyebb dologról van szó. Amit érzek magamról, az nem annyira az, hogy csúnya vagyok (átlagos vagyok amúgy), hanem az, hogy ROSSZ vagyok, velejéig romlott, bűnös, és ezért nem merek az emberek szemébe nézni. (Nem mintha valami nagy bűnt követtem volna el, mégis az az érzésem, hogy rossz vagyok, hibás, és ezért bűnös.) Nem tudom, értitek-e. Mintha az lenne az átok, ami a fejemre szállt, hogy soha ne találjak nyugalmat az emberi társadalomban, bujdosó és számkivetett legyek.