Bocsánat, hogy eltűntem, csak dolgozni is kellett kicsit :)

Na szóval ismerős ám nagyon ez a "nem merek vele találkozni" dolog... mármint nem saját tapasztalat - mert azzal nekem nincs ám gondom, hanem a barátnőm szemszögéből ismerős.
Teljesen átérezni ezért nem is tudom, az ő esetében csak elfogadni tudom és bizonyos mértékben megérteni.
Nem is tudom, hogy mit lehetne tenni ezzel a problémával. De ha már ez az ismerősöd tényleg nem is idegen,mindent tud rólad, és elfogad ilyennek, ráadásul nem is először találkoztok, akkor talán nincs mitől félni. Megint csak az önelfogadást tudom felhozni... Ha te elfogadod magadat, ha te úgy találkozol vele, mint egy szocfóbiás, és nem mint egy "normális" (idézőjelbe, mert így valamelyikőtök írta) ember, és nem is annak akarsz látszani, hanem egyszerűen csak saját magadnak, akkor nem szabad problémának lennie.
Értékrendeket kell felállítani, hogy mi a fontosabb számodra, hogy megéri-e az idegeskedés is a találkozást, szükséged van-e a másik emberre, stb. És ha igen, akkor meg kell tenni. De mondom csak úgy, ha önmagadként találkozol azzal az ismerőssel és azt is elfogadod, hogy ő elfogad téged olyannak, amilyen vagy.

Ez az én véleményem.