A legfőbb gondom a következő:
Megismerkedtem a neten egy sráccal, elkezdtünk levelezni, és nagyon jó barátok lettünk. Mindent el merek neki mondani, a szf-t is, ő teljesen megért, próbál tanácsokat adni.
Csak a rend kedvéért: párom tud róla, tényleg "csak" barát, egyebet nem érzünk egymás iránt, viszont, mivel elég közel érzem magamhoz, a vele való találkozástól úgy félek, mintha egy olyan sráccal kellene találkoznom, aki tetszik, vagy akibe szerelmes vagyok. (Tudjátok, ezt meséltem, hogy a randikon mindig hányingerem van, annyira izgulok.)
Egy éve levelezek a sráccal, és nemrég találkoztunk is. Ez már maga a CSODA.
Előtte egy hétig készültem lelkileg, relaxáltam, pszichomamával kitárgyaltuk töviről-hegyire, pl. mi lesz, ha hirtelen hánynom kell? Ő: mondjam azt, hogy bocs, de most hánynom kell, és forduljak el, intézzem el. Na, ezt nem! Tiszta ciki.
Elég jól bírtam a "randit". 3 órán keresztül sétáltunk, mert megállni, vagy leülni nem mertem. Mert az olyan "közeli", és úgy teljesen zavarban lettem volna, pláne, ha kis időre csönd van.
Több hullámban rámjött a hányhatnék, de mindig vissza bírtam tartani, ennek ellenére nagyon rossz volt az érzés (persze enni nem ettem előtte). Látta rajtam, hogy izgulok, próbált nyugtatgatni. És egyszercsak őszintén azt mondtam neki, hogy "bocs, de be kell vennem gyógyszert". Ő udvariasan arrébb ált, én meg bevettem 2 Andaxint.
Ez már annyira a találkozó végén volt, hogy ahogy mentünk a buszomhoz, megnyugodtam, hogy hál'istennek, mindjárt vége, holott nagyonis örültem, hogy találkoztunk, és beszélgettünk.
Utólag összegezve jól sikerült, mert a szf-mat ismerve lehetett volna sokkal rosszabb is, de persze lehetett volna jobb is, ami remélem már nincs is olyan messze.

Az a gondom, hogy nem merek vele újra találkozni.
Mit tegyek? Hogyan szánjam rá magam újra?